Mi alapján döntik el, hogy ki mennyit keres és miért azok keresnek kevesebbek, akik kiköpik a belüket?

A kérdést nem provokálásnak szánom, csak dühít a dolog.

Elmondom a sztorimat. Kereskedelemben dolgozom. Dolgoztam plázás ruhaboltban, az maga volt a POKOL! 12 óra talpalás, rohangálás, szinte meg sem állás, elviselni a sok bunkónak a viselkedését, akik úgy beszélnek az eladóval, mint akit a hátsójukból rántottak, de te azért vágjál jó képet hozzá, mert te vagy az eladó. A próbafülkében nemhogy a vállfára nem rakják rengetegen vissza a ruhát, de még arra sem veszik a fáradtságot, hogy visszafordítsák a színére. Ott hagyják kifordítva a fülke padlóján, jól láthatóan megtaposva, de te azért mosolyogjál rájuk. Nem egyszer bőgtem el magam a bunkó vevők, meg a láb/hátfájdalmak miatt. Mindezt minimálbérért.

Aztán dolgoztam élelmiszerboltban. Egy fokkal jobb volt, mert nincs próbafülke, a vevők jobb esetben elvannak magukkal, nem olyan bunkók, de azért a raklapokról pakolni, meg a sok zöldség, gyümölcs, pékárú kódját megtanulni sem egy leányálom. Hátfájdalmaim itt is voltak rendesen, egyrészt a raklapról pakolástól, másrészt a kasszában lévő széktől, amit nem tudom, hol terveztek, de fél óra után leszakad tőle az ember dereka. Minimálbérért ezt is.

És most dolgozom egy benzinkúton, finoman szólva sem halok bele a melóba, leülhetek, ha akarok, felállok, amikor bejön valaki. Ide azért nem jönnek be a tizenéves elkényeztetett kislányok nyafogva, úgy, hogy két értelmes mondatot sem képesek "énelkés nélkül" elmondani (éneklés = amikor a tőmondatok végén mindig felviszik a hangsúlyt). Persze fura figurák itt is előfordulnak, de mégsem olyan, mint egy ruhaboltban. Másfélszeresét keresem a korábbi pénzemnek, nem is beszélve a napi többezer forintos jattokról.

Szóval ezt nem értem... Miért az keres keveset, aki sz.rrá gürizi magát?