Hogy értessem meg a feleségemmel hogy ne kedveskedjen és ne legyen ennyire liberális hajléktalanoknak kinéző emberekkel?

"és általában leosztom ezért."

Na bazzmeg, a feleségednek sem lehet leányálom veled élni.

Nem bírom tovább, el kell meséljem Neked kérdező:

Úgy 2 éve lehettünk házasok és az én nevemen szerepelt a számunk a telefonkönyvben (a nevemből nem derült ki hogy férjnél vagyok, csak felvettem a férjem vezetéknevét) és egy vasárnap reggel csöngött a telefon. A párom ügyeletből egy órával az előtt jött meg és már aludt félig. 15 percig beszéltettem a hívót, a férjem forgatta a szemeit, mert az illető egy ilyen telefonos zaklató-féle volt és próbálkozott velem is. Én meg elkezdtem faggatni, hogy de miért így? miért nem ismerkedik, fiatal férfinek tűnik, miért nem keres normális kapcsolatot, stb. Mondom, negyedórán keresztül.Mikor letettem, szegény férjem közölte, hogy még jó, hogy telefon volt, mert képes lennék egy mutogatóst a Flórián téren a térdemre ültetni és a lelkére beszélni. És legyen eszem, mert a címünk is benne van a telefonkönyvben, ha felbosszantok egy ilyet, még idejön és megtalál. Már akkor sejtettem, hogy igaza van.

Mondd meg a feleségednek, hogy a hajléktalanokkal való bánás is egy szakma, amit évekig tanulnak a szociális munkások. Ne higgye, hogy az, hogy leáll velük kedveskedni, jó megoldás (mint a kóbor macskák etetése - látszólag jó, de valójában csak szaporítja a gondot).

Ne leoltsd, hanem előzd meg a bajt, ha ott vagy. Amikor közeledtek egy ilyenhez, szólj neki, hogy: nem, nem állunk meg vele beszélni és nem, nem kedveskedünk vele ismeretlenül.vagy valami hasonlót.