Mostanában féltékenykedünk egymásra a feleségemmel. Semmi okunk rá, egyikünk sem ad rá okot, de néha ránkjön? Ti szoktatok így lenni? Ez normális?

A féltés és a féltékenykedés, két különböző dolog.

Az első természetes és el is várt.

A második ok nélkül "beteges", és gond ha szóba kerül ilyesmi minden indok nélkül.

Mert ha nincs semmi a háttérben ilyesminek eszetekbe sem szabadna jutnia.

Hogy ha mégis, akkor valami már történt a múltban, vagy valamelyikőtök valamikor okot teremtett erre. Mert különben elképzelni sem tudom miért van ez köztetek.

Természetesen kis féltékenykedés magában lehet az embereben. Mert óhatatlanul elő fordul, mikor esetlegesen bizalmas beszélgetésben látja párját a másik nemből valakivel.

De az hogy ez nálatok egymás közt szóba is kerül, meg gyakori, stb. Az már sajnálom, de tényleg nem egészséges.

Szerintem sem normális dolog. Miért nem bíztok egymásban? Sok olyan párt ismerek, akik minden ok nélkül állandóan féltékenykednek, és általában akkor, ha túl nagy lenne amúgy a nyugalom. Szemmel láthatóan unatkoznak, ezért kell valami balhé.

Mivel kérdezted ezt is, leírom: nálunk nem szokott ilyen lenni, maximum poénkodni szoktunk, hogy "hova sietsz, vár a csajod?", vagy amikor sürgetem a páromat, hogy induljon már el a dolgára, akkor bedobja, hogy "mi van, jön a pasid?", de ezeken mindig röhögünk, teljes mértékig a poén kategóriájába tartozik ez nálunk. Nincs se ellenőrizgetés, se féltékenykedés. Például simán el tudok menni a városba a barátnőimmel este beülni valahova, ahogy ő is a haverjaival, egyikünk sem aggódik azon, hogy vajon mit csinál a másik.