Fiúk, mit reagálnátok erre abban az esetben, ha veletek történne ez meg?

Szóval, az az alap történet, mikor még idén februárban vagy márciusban láttam egy 17-18 év körüli fiút pityeregni, miközben ült a végállomáson egy padon. Vörös volt az orra és a szeme, és elejtette a gyűrött zsebkendőjét éppen, amikor oda néztem rá. Szívem szerint oda mentem volna hozzá tiszta zsebkendővel, és megkérdeztem volna tőle, hogy leülhetek-e mellé, és hogy tudnék-e valamiben segíteni. Csak az volt a bökkenő, hogy már fent voltam a buszomon, ami éppen indult is el. Az ablakból tudtam csak felfigyelni a fiúra. Persze..benne lett volna a pakliban, hogy tolakodónak nézne engem, és elküldött volna. De nem olyannak nézett ki, mint aki tiszteletlenül, vagy flegmán vagy csúnyán beszélne. Már kisgyerek korom óta illedelmes és barátságos voltam mindenkihez, és valóban érdekel a psichológia, ugyan így pedig a szociális munkák is. Egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki sír vagy pedig búslakodik, mert úgy érzem, hogy az én felelősségem is, hogy az az ember jobban érezze magát, mivel én is a környezetében vagyok. Nem tudom csak úgy levegőnek nézni.

Kiegészítve a kérdésemet, ti mit tennétek hasonló helyzetben fiúk,férfiak, ha egy 15 éves lány így oda menne hozzátok? De akár kortól függetlenül. Ha nagyon szomorúak lennétek, és egy idegen lány vagy nő próbálna megvigasztalni vagy meghallgatni titeket?