Fiúk, mit reagálnátok erre abban az esetben, ha veletek történne ez meg?

#3/9-es : Részvétem őszintén. De egy temető teljesen más, mint egy buszpályaudvar, és talán senki sem olyan tapintatlan, hogy megkérdezze a sír mellett álló embert, hogy tudna-e segíteni." Mert nyilván ezt nem lehet helyrehozni vagy enyhíteni legalábbis ott rögtön, helyben azonnal.

#6/9-es : Nem, dehogy baj, hogy te is válaszoltál lány létedre. :)

Az viszont egyáltalán nem mindegy szerintem, hogy az a fiú vagy férfi milyen hangnemben válaszolna vissza az emberhez. Ha kiabálva vagy lenézően, vagy ahogy a leírásban említettem, hogy flegmán küldene el a sunyiba". Na az már nekem is bántó lenne, mert én rossz szándék mentesen mentem volna oda hozzá. Akármilyen sértőnek vagy tolakodónak érezné a közeledésemet, én is megadtam neki a tiszteletet és elvárnám tőle is ugyan ezt. Vissza lehet utasítani valakit normálisan is. Akkor pedig én ezt tiszteletben tartanám, és nem erőltetném tovább a dolgot.

Olyan meg aztán végképp nem fordulna elő, hogy én belemásszak bárki intimszférájába" is. Az ismerőseim alapból szerénynek tartanak, és valószínűleg én is undorodnék magamtól, ha olyan dolgokat csinálnék, főleg idegen emberekkel, és látványosan kéretném magam. Kicsit sem szoktam még csak kihívóan öltözni sem. /De hova kéne úgy öltöznöm ilyen fiatalon? Még bőven nem nekem való./ A legközelibb testhelyzet is az lenne, hogy a beszélgetés végén megkérdezném tőle, hogy megölelhetném-e. Persze csak ha őt ez nem zavarná és megengedné.

Ha pedig nem szokott" mostanában sírni valaki fiú létére, remélem, hogy nem is fog egy jó darabig, de mindenki életében lesznek olyan események vagy pontok, amikor muszáj lesz valahogy kiadniuk magukból a feszültséget vagy a bánatot. Nekik is, és olyan pedig nem létezik, hogy egy fiú vagy férfi ne tudjon sírni. Mindenkinek vannak érzései.

#7/9-es : Igen és én is valahol egy jó rálátásnak tartom ezt a módszert, és a magyarázat is elfogadható amit mondtál hozzá. De ha valaki depressziós, akkor ez nem fog rajta egykönnyen segíteni azt hiszem. A depressziós embereknek szükségük van arra, hogy valaki támogassa és megnyugtassa őket a másik ember jelenlétével. Amíg odáig nem javul az állapota, hogy el lehessen neki mondani, hogy muszáj lesz a saját lábára állnia is néha, de ettől még nem fogja elveszíteni azt az embert aki eddig motiválta őt. /Nehogy még a végén vissza essen./ De az, amit te mondtál, beválhat és bölcs taktika a csak egyszerűen szomorú" embereknek. Viszont szerintem ez is egyén függő, hogy kinek mire van szüksége ilyen helyzetben személyiségi beállítottság alapján. :)

#9/9-es : Ezt csak az érzelmileg visszamaradott vagy éretlen, vagy énközpontú" emberek állítják. Akik nem törődnek másokkal, vagy maximum csak azokkal akikkel ők akarnak. Szerintem a sírás csak akkor cuki" egy kicsit, ha valaki meghatódottságtól csinálja. Vagy ha egy pár már régen látta egymást, és hiányoznak egymásnak. De ha valaki valami szomorú dolog miatt sír, az se a lánynál, se a fiúnál nem aranyos. Természetes, mondhatni. Mindenesetre, én biztosan nem gondolom azt, hogy a fiú vagy férfi vesztes" lenne ilyen miatt. :) Sokan pedig ugyan így vannak ezzel szerintem, mint én. A kötekedő, lenéző társainkkal meg egyszerűen NEM KELL foglalkozni, bizony.