Ti hány évesen adtátok fel?

Remélem, hogy soha nem lesz ilyen.

Még van pár évem melóban, remélem, tudok fejlődni ott is, vagyonra nem vágyok, család van. :)

-20 évesen

-iskola: érretségiig, nem volt lehetőségem tovább tanulni

- család nincs, se rokonság, se szerelem, se barátok...

Nagyon ritkán megtörténik velem ez hogy szinte feladom. Sokszor akkor mikor szembesülök vele hogy mekkora egy senki vagyok és a koromhoz képest is. De általában olyankor rájövök hogy ha feladnám a céljaimat akkor nem lenne miért élnem. Azért élne meg nem akarok mert a túlélési ösztön ide ragaszt és valamit ennem kell. Azért akarok élni hogy élhessek azért amiért én akarok. És ilyenkor sokszor eszembe jut hogy mennyi mindent csináltam már meg ami szintén lehetetlennek tűnt. Nem hiszem hogy valaha is fel fogom adni a céljaimat. És ha az ember eléri a teljesítése csúcsát és az mégse elég akkor keményebben kell érte dolgozni.

Én aszerint élek hogy az ember azt csinál amit akar. Ha akarod meg bírod csinálni. Ha meg akarod csinálni de nem bírod akkor eléred hogy megbírd. Ha nem bírod elérni hogy megbírd csinálni akkor nem akarod eléggé. Amit eléggé akarsz azt meg bírod csinálni. Nekem eddig ezzel a gondolatmenettel és kemény munkával mindig sikerült minden.

Ez a megközelítés egy baromság. Az ember számtalanszor fel kell hogy adjon ezt-azt az életben, hisz MINDENT úgysem lehet elérni. És nem minden embernek ugyanaz az értékrendje, ezt se felejtsük el.

Én pl. egész életemben egy lúzer voltam, klasszikus példája a senkinek. Mégsem vagyok elégedetlen az életemmel. Tehát felfogás kérdése az egész.

23 évesen. Van érettségim + 2 szakmám amivel semmire sem megyek.

3 éve igazából sz@rok bele z egészbe, azt csinálom ami leköt, eltereli a figyelmemet.

Családban ott vannak a szülők, bnő nincs nem is volt, nem is lesz.

25F

Vannak dolgok, amiket feladtam, pl. 1 év után otthagytam egy szakot, amit mégsem szerettem, és elkezdtem egy másikat. Adtam fel kapcsolatokat, amik már nem működtek. Adtam fel melóhelyeket különböző okoból. De sose adtam úgy fel, hogy na akkor eddig jutottam csak el. Egyszerűen mert ez hülyeség. Mindig van hova fejlődni, új célokat kitűzni, új dolgokat elsajátítani, új embereket megismerni...

Szerintem aki így áll hozzá, hogy na akkor ez a max. amit ki tudok hozni majd siránkozik, hogy sehova se jutott egy gyáva ember, aki nem mer továbblépni, mert fél a pofára eséstől.

Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt valaki eltervezte fel kell állni a kudarcból és tovább próbálkozni. Bárki siránkozhat, de csak egy erős ember tud tovább menni és harcolni a céljaiért.

Én 34 éves vagyok középvezetői tisztségben dolgzok, jól keresek vele. 2 Bsc-m, 1 Msc-n és Phd-m van. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, társalgási szinten németül és franciául. De nem hullott semmi az ölembe, megküzdöttem érte. Volt, hogy elkeseredtem, de sose álltam úgy hozzá, hogy na akkor ennyi, lúzer vagyok. Mert bozalmas hozzáállás, ha valaki ebbe beletörődik. Nem lesz belőle így senki. Nekem még mindig vannak céljaim, még többre szeretném vinni.

Gondolom most ezért kapni fogok, de egyszerűen szörnyű volt ilyet olvasni, hogy 25 évesen nincs barátnője is nem is lesz. Ezzel a hozzáállásal biztos nem is lesz. Nekem 22 évesen volt először pasim, mert nagyon visszahúzódó voltam. De tettem ellene, elkezdtem eljárni mindenféle tréningre, rendezvényre, programokra, új embereket ismertem meg és nem csak beletörődtem. Ma már házas vagyok és van egy kisfiam is.

nem hiszem, hogy bárkinek is van egy maximum korláta és azon túl nem tud teljesíteni max. nem akar és nem mer túllépni.

Sajnálom, ha valakit megsértettem most, de ez az igazság. A embereknek időnként fel kell pucolniuk magukat a földről és menniük tovább, új célokat kitűzni és megvalósítani. nem csak beletörődni, hogy senkik, mert nem azok.