Egy 40-es nő öreg?

A számítógépet csak egy példának írtam arra a fajta merev gondolkodásra, aki elutasít minden újdonságot.

A 4-es válaszoló írta, hogy lehet nekem gondmentes könnyű az életem, másnak meg millió gondja van.

Az egész életemet nehéz lenne elsorolni, csak néhány szösszenet:

Édesapámat korán elveszítettem, pont az első unokája születése előtt halt meg. Férjemmel 20 éve vagyunk együtt, 4 gyerekünk van, mindent önerőből értünk el, segítségünk nincsen, édesanyámat is mi támogatjuk. Voltunk padlón anyagilag csődbement vállalkozás miatt, de talpra álltunk. Mindketten sokat dolgozunk, és spórolunk, ésszerűsítjük a kiadásokat. Volt elvetélt terhességem, és besikerült gyermekem, a negyediket "vén fejjel" 40 felett szültem. A férjem szüleivel nem túl jó a kapcsolatunk, sok a probléma, összeveszés. És még sorolhatnám. Az élet nem habostorta. De nem hiszem hogy ebbe meg kell keseredni, a pozitív dolgokkal kell foglalkozni. Vannak céljaim, terveim a jövőre nézve, akkor érzem jól magam, ha "alkotok". PL. a legnagyobb fiamnak most készült el a külön szobája a tetőtérben, mi csináltuk a férjemmel, lambéria és falfestés, közös tervezésű grafiti. Most gyesen vagyok a kicsivel, de készülök vissza dolgozni, továbbtanulni egy bizonyos szakágon belül.

A másik. Nem akarok a tinikre hasonlítani. Szeretem a divatot, szeretek öltözködni, de azt veszem fel ami nekem tetszik meg ami jól áll, nem feltétlenül ami a divat, bár ha az éppen tinidivat, az sem érdekel. A hajamat én festem, mivel már kezdek őszülni is, de nemcsak azért, szeretek kísérletezni, új színeket kipróbálni.

Szeretek mozogni, sportolni, nagyfiammal esténként futni járok, meg a helyi aerobicra. Hát ez vagyok én. És azok az emberek, akik a korosztályomból körülvesznek, nagyrészük nem ilyen, és egyszerűen negatív erővel hatnak rám, lehúznak. Mert jön a kritika, mit ugrálok annyit, minek szültem meg a 4. gyereket, ilyenkor már az unokákat kell várni stb.

Örülök, hogy más is fiatalos, jól érzi magát, szerintem ez kellene hogy legyen a normális, de a magyar mentalitás nem ilyen, pesszimista, persze ez általánosítás, és tisztelet a kivételnek.

Írjatok még, kíváncsian várom, ki hogy él 40 fölött!!!

Utolsónak:

Aki LÁTATLANBAN egy anonim oldalon ilyen választ ad, na ott kezdődik az ítélkezés! Értelmes gondolatod van?

Az "öregedés" elkezdődik már huszonpárévesen, a test öregszik, ezt el kell fogadni, lehet szépen is öregedni, minden kornak megvan a maga szépsége.

Szerintem egy 30-as 40-es nő szépsége teljében kell hogy legyen, élettapasztalatokkal a háta mögött felvértezve, túl az ifjúkori botlások buktatóin, bölcsen, éretten élvezze az életet, bontakozzon ki nőiessége, szépsége, ne pedig elhagyja, leírja magát, mert ő már öreg.

Valaki írta, és igaz, nem a tiniket kell majmolni, nem úgy kell fiatalodni, a kort el kell fogadni. Én úgy érzem, 44 évesen most boldogabb vagyok mint 20 évesen, mivel a mögöttem lévő élettapasztalat magabiztossá tett, tisztában vagyok az előnyeimmel, hátrányaimmal, túléltem már néhány rosszat az életemben, tudom, hogy felkeltem mindig a gödörből, és talpraálltam, ez tesz erőssé, ehhez képest még 20 évesen egy bizonytalan kis fruska voltam, aki tele volt vágyakkal tervekkel és félelmekkel.

Nem tudom kedves utolsó te hány éves vagy és mit gondolsz magadról, de látatlanban úgy gondolom, hogy nem vagy békében önmagaddal. Olvasd el a többiek válaszát is, érdemes!

Nem félek.

Nincs bajom.

Nem kaptam fel a vizet.

Csak mosolygok magamban az ilyen válaszokon...