Van olyan ember, aki szereti a munkáját?

engem kb a 20.munkahelyváltásom után megkérdezett valaki, hogy de mégis, mi az amit csinálni szeretnél. ekkor elgondolkodtam, részletesen összeszedtem a képet, de olyan szinten hogy még azt is leírtam milyen körülmények között, milyen mebrekkel akarok dolgzni, de mg at is hogy jófej öregek legyenek a főnökék.

és mit ad isten???

újab álláshirdetés, interjú, felvettek!

6-ra (vagy 7-re?)kellett menni, nem bírtam ki, hogy hajnal 4-kor ne induljak el a munkába inkább ültem buszpályán órákig, tanulgattam az előző napot első péntekemen olyan volt mintha mégcsak hétfő lenne, csak lestem, hogy már péntek van?

utána érdekes a párommal ahogy szétmentem, valahogy dolgozni sem volt kedvem bemenni, ez rendszeressé vált, valahogy értelmét vesztette minden, erre mit ad az ég, csődbe ment a cég, mindenkit elküldtek..

Én imádtam az első szakmám gyakorlati helyét. Tényleg, mindenkit szerettem ott, a főnök is nagyon rendes volt persze ott sem volt minden tökéletes, de alapvetően imádtam amit csináltam. A probléma csak az volt, hogy nem volt elég bevétel ahhoz, hogy engem is felvegyenek, és megvolt a létszám. A mostani helyemet is szeretem összességében.

Igazából, ha végignézek az eddigi munkahelyeimen mindenhol találok valami kis dolgot, amit szerettem, akármilyen rossz is volt vagy utáltam.

Nem tudom, a munka szeretetnek mi köze a kollégák rendességéhez, én ezt teljes mértékben külön tudom választani.

Egyébként a szakmámat szeretem, csak most sajnos rengeteg dilettáns barommal vagyok körülvéve, akik miatt a jelenlegi munkahelyemet nem szeretem.

De a munkámmal, meg a szakmámmal semmi bajom nincs.