Őszintén, ti is szoktatok magatokban beszelni vagy csak en vagyok elmebeteg? Mennyire nevezhető ez normálisnak?

Szia! Szerintem ez normális (vagy ha nem, akkor én sem vagyok az). Én általában nem véleményt mondok. Többnyire "újrajátszok" egy már megtörtént szituációt kicsit másképp, hogy mi lett volna, ha... Vagy angolul beszélgetek magammal, ha olyan kedvem van. Én sem mondom ki hangosan a szavakat. Van, hogy tükörben megnézem, hogy nézhettem ki, mikor ezt meg ezt mondtam. Nyilván nevetséges és hiú vagyok, de van ilyen. Néha szükségem van erre :D Egyébként olvastam, hogy akik magukkal beszélgetnek, hajlamosabbak a magasabb intelligenciaszint elérésére. Persze nem mindegy, hogy miről beszélgetsz magaddal. Mert ha arról, hogy "Te is látod a lila foltokat annak a pók szemén? Te is hallod a hangokat? Basszus, nem emlékszem, mit kért tőlem tegnap az előszobaablakban lévő muskátli.", akkor tutira nem fejlődik az intelligenciád. :) Remélem ezzel segítettem.

Ne menj orvoshoz. Aki sokat van egyedül, egymagában, keveset beszélget másokkal, annak is van igénye, hogy szavakban kifejezze a gondolatait. Nagyanyám mindig magában beszélt, miközben végezte a házimunkát. Én is sokszor. Az a gyakorikerdesek is arra van, hogy az emberek beszéljék (írják) ki magukat.

Egyszer lebuktam, és iszonyú kínos volt...azóta is kísért. :)

Az elsőn nagyon nevettem. :D ÉN is ugyanezt csinálom.

Nem is napi szinten művelem a dolgot, de én nem vagyok normális.