Milyen szintű érzelmi kötődés mondható normálisnak ember és állat között?

Teljesen normális, ha pl. megsiratja az ember a kis állatát, eltemeti őt, hiszen a társa volt.

Nekem most egy hörim van, mi imádjuk őt. Ki van engedve többször a lakásban, babusgatjuk, puszi-puszi, különféle édességeket veszünk neki (neki való magos dolgokat), törődünk vele.

Szerintem ez normális, aki az állatokat szereti, az általában jó ember.

Mindig azt nézd meg, egy ember hogy tartja az állatait, és meglátod, ő maga milyen ember.

26L

Nálunk családtag a kutya (8-éves boxer),nem régen gyógyult fel súlyos betegségéből,ami 10 hétig tartott,6hétig életveszélyben volt. Munka mellett ápoltuk,napi szinten hordtuk orvoshoz, (másik városba)mi is injekcióztuk,váltottuk egymást kamasz gyermekeinkkel,mikor ki legyen mellette.Sírtunk mikor elmondták nincs remény,hogy felépüljön,mi még is bíztunk,másik orvoshoz vittük. Emellett a kutya mellett nőttek fel a gyermekeim,8-évig vigyázott ránk és az értékeinkre,az életét adná értünk,hogy megvédjen minket.

Szörnyű volt a tudat,hogy elveszíthetjük. Mi átéltünk hosszú gyötrelmes betegségeket a nagyszülőkkel,reménytelen küzdelmet,hogy életben maradhassanak szeretteink,-nem sikerült.

Most a kutyánk betegségénél sem éreztünk különbséget,hálát adok a sorsnak,hogy meghagyta nekünk az életét. /A családunk tagja,tiszteljük,szeretjük őt.-De például nem alszik az ágyunkban és nem csókolgatjuk agyba-főbe./ Túlzásnak azt tartom,ha valaki csak a kedvenc állatot szereti és például a szüleit,rokonait nem.

Nálunk az állatok is a családhoz tartoznak, szeretjük őket, vigyázunk rájuk és ha elmennek megsiratjuk őket.

Néhány hete meghalt az egyik cicám, szegény nagyon beteg volt. 1 hétig bent volt az orvosnál, infúziót kapott, próbálták kicsit megerősíteni, de sajnos nem volt elég, haza hoztuk, másnapra elment. Akkor nagyon sírtam, néha még most is megkönnyezem, ha eszembe jut.

Ami durva túlzás már szerintem, amikor valaki a családja vagy a gyerekei fölé helyezi az állatkáját. Azok akik jelmezekbe meg ruhákba öltöztetik őket, bármit megengednek nekik, szó szerint egy tányérból esznek, az már eléggé túlzás.