Isten mikor segít rajtam? Miért érdemlem ezt?

Apukáddal nem tudnád megbeszélni ezt? Hogy hozzá költözz?

Ady Endre

AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

Azért fel lehet dolgozni hogy valakinek elválnak a szülei.

Másrészt Isten nem létezik.

"Anyu férje egy alkoholista" -

de így jött vissza????

akkor valahogy meg kell oldani, hogy apukádnál lakj.

Elsőként kitartást! A másikfele ne csinálj ostobaságot. Fiatal vagy ahhoz hogy mibdent sutba dobj csak azért mert a mostani helyzet nem a legjobb. De elmesélem az én életem, hátha ez egy kicsit segít.

A szüleim a születésem után egy évre rá elváltak. Vér szerinti apámat nem ismerem, nem keresett sohasem. Nagyapám és anyám nevelt. Anyám két éves koromban újraházasodott, az akkori nevelőapámat tekintettem az apámnak. 9éves koromban azonban elváltak anyámmal. Viszont olyan galád módon, hogy elvett anyámtól egy csomò pénzt, feljelentést tett ellene stb. Pedig anyám nagyon szerette mindent megadott neki. Az egy nehéz időszak volt, mert anyám akkor vesztette el az állását és nagyapám rokkantnyugdíjából éltünk. Volt hogy csak zsíroskenyérre futotta.

Közben ahogy te is írtad engem is csúfoltak és bántottak az iskolában. Nem voltak barátaim.

10 évesen anyám kényszerből összejött egy pasival. Sajnos azonban kiderült, hogy erőszakos ember. A célpontja mindig én voltam, engem alázott meg, bántott lelkileg. Volt hogy molesztált is. Anyámat elszigetelte a barátaitól a féltékenységi rohamaival. Alkoholista is volt részegen volt a legrosszabb. Nagyapám még aránylag sakkban tartotta, de miután meghalt elszabadult a pokol. Fenyegette engem éd anyámat, volt hogy engem nekilökött a falnak. Nem sokon múlott hogy ne vágjam bele a nagykést.

Később azonban az egészsége hirtelen romlani kezdett. 41 évesen rákos lett. Befeküdt a korházba és rá két hónapra meghalt.

Epilepsziás beteg vagyok, anyámnak mellékvese daganata van ennek ellenére az életünk jobb kett. Én most egyetemista vagyok az elten proginfó szakon.

Csak azt tudom neked mondani, hogy mindig vab kiút. Isten mindig csak annyit pakol ránk amennyit elbírunk. Neked meg számtalan lehetőséged van. Ha kell kérj segítséget apudtól, ha utálod az iskolát iratkozz át másikra stb. Ne várd a sült galambot a szádba! Mert azzal nem mész semmire sem.