Azért fogadjuk negatívan a halált, mert belénk nevelték, hogy így kell reagálni rá?

Azért fogadjuk negatívan a halált, mert tudatosul bennünk, hogy az elvesztett személyt soha többet nem fogjuk látni, soha többet nem beszélhetünk vele, nem ölelhetjük meg, nem hallhatjuk a hangját. Ezért szomorú a halál, nem azért, mert azt tanították, hogy ha meghal valaki, az nem egy pozitív esemény.

Így igaz életidegen. Viszont a XIX. századig a születés és az elmenés is otthon zajlott. A gyermekek számára már amit az életkoruk függvényében fel tudtak belőle fogni természetes volt a halál. Nem volt tabutéma és nem kórházi körülkerített ágyon fejezte be az idős nagypapa vagy a nagymama. Ez a XX. század vívmánya és a fogékony gyermek már csak a ravatalozóban látja viszont a nagypapit vagy csak urnában ha egyáltalán részt vehet a szertartáson. Ez az urbanizáció egyik hozadéka és nincs ebben halálvágy csak inkább valami elidegenedés a természet törvényeitől ezért az elmúlás iszonyatot és rettegést generál. Az ismeretlentől való félelem az igen az reflexszerű.

Azért mert nagyon keményen belenevelik az emberekbe hogy ettől félni kell. De ha megérted akkor már nem is olyan félelmetes. :) Ez ugyanolyan természetes mint a születés akkor minek félni tőle? Régen tisztában voltak vele az emberek hogy ahogy megszületünk egyből a halál felé csavarunk és ha ez elkerülhetetlen akkor nem arra kellene pazarolni az időt hogy ettől rettegünk hanem úgy élni hogy akkor ne kelljen semmit megbánni. :)