Csak engem zavarnak már ezek a siránkozó nyugdíjasok?

kamaszgondok, gyerekgondok.

nem kell vele foglalkozni, idővel majd elmúlik, és máshogy látod a világot.

Igenis vannak nyugdíjasok, akik nem megfelelően látják a dolgokat és tiszteletlenek másokkal (csak mert öregek, tisztelhetnék embertársaiakat) és túl sokat siránkoznak, vagy akár órákon át büszkélkednek a betegségeikkel.

Lehetünk velük megértők egy szintig, de csak mert idősek, nincs alapból igazuk és nem kell mosolyogva eltűrnünk bármit, magunkban is azt gondolva, hogy igen, ez így jó. S szeretjük Nagy Testvért.

Nem hiszem, hogy nekem lesz nyugdíjam, annál még én is pesszimistább vagyok, megöregedést sem tervezek, de abban eléggé biztos vagyok, hogy ha duplaannyi leszek, mint most (38), akkor is így fogom gondolni.

Engem is zavar ha ok nélkül szapulnak.

Múltkor viszont véletlen majdnem fellöktem egy vén szipirtyót, amikor siettem a buszhoz (kökin a metróból kijövet a mozgólépcső korlátjánál szántottam majdnem ki a szatyrot a kezéből). Még hallottam hogy kiabál valakinek "és képes fellökni".

Mondjuk azt hittem lesz annyi esze hogy kicsit odébb megy, de már le se tudtam lassítani (egy 120 kg-os embernek aki rohan annak nehéz megállni :)

Szóval szerinted minden nyugdíjas olyan, akikkel a buszodon találkozol?

Mintha ezt hívnák általánosításnak.

A kor sokak számára presztízs, akármit is kezdtek az életükkel.

Olyan előjogokat képzelnek be maguknak, amilyeneken értelmes ember csak röhög.

Sosem fogom elfelejteni, amikor illedelmesen, mosolyogva megkérdeztem egy idős párt, "Le tetszenek ülni?", mire azt a választ kaptam, hogy hagyjam őket békén, kussoljak. Aztán leültek.

Nyílván vannak kivételek, de a többség sajnos ilyen.

A reggel tömegközlekedéssel piacra igyekvő öregek talán a legrosszabbak. Felszállástól a piacig a mai fiatalságra, és a lustaságra panaszkodtak, mégis megvannak győződve arról, hogy az ő idejük értékesebb.

Általánosítasz. De nagyon.

Lehet azért, mert olyan városrészben élek, ahol többnyire idősek laknak (vagy kisgyerekes családok, ahol kihaltak az idősek), de errefelé nagyon sok jó fej nyugdíjassal találkozni. Akiknek, mivel rozzantak és fáj mindenük, tényleg nem mindegy, hogy le tudnak-e ülni a buszmegállóban, mekkora a sor az SZTK-ban, meg tudnak-e venni mindent a hétre a teszkóban és hányszor kell lehajolnia valamiért és tényleg őszintén hálásak, ha átadja az ember nekik a helyét vagy épp megdicséri a kertjüket.

De akiket te leírsz, bárki ember fiát idegesítene, szóval nem vagy egyedül (: Az én kedvencem a túródós nyugdíjas: siet, rohan. lökdösődik, főleg piacon meg buszon. Az esetek 99%-ban előre szoktam engedni az időseket meg átadom a helyem, de az ilyeneknek ne számítsanak tőlem semmi jóra. Mondjuk az olyanok se, akik erősebben sminkelnek és magasabb sarkú cipőt hordanak, mint én...

Én nem láttam általánosítást. Nekem az jött le, hogy az idegesítőkről írt, nem minden idősről. Nyilván van ilyen is, olyan is. Fogalmam sincs, milyen arányban. Bizonyára számít a lakóhely is. Falun sok fitt öreget látok, dolgoznak a kertben, bicajoznak hóban, amikor én nem mernék :) S akkor a tapasztalt, bölcs öregekről nem is szóltunk.

A betegségekkel kérkedőket tudom nagyon negatívnak tekinteni. Elmennek a barátnőhöz (egyszer az ajtóban állva csevegtek, én épp zárat szereltem a szemközti lakás bejárati ajtaján, sosem feledem el), egy órán keresztül csak bajokról van szó, de nem normálisan, hanem licitálva, hogy ó, nekem is volt olyan! Csak sokkal súlyosabb. Még nem is voltak igazán idősek s látszott rajtuk, hogy ez nekik jólesik.

Nagynéném 80 éves, ő is elmondja, ha épp rosszabb passzban van a régen eltört medencéjével és csuklójával, de normálisan és nem ez az egyetlen témája.