Valami visszatart a kimozdulástól és ez megkeseríti az életem. El fogok költözni mert úgy érzem más városban nem lenne ilyen problémám. Csak furdal ez a dolog mert nem értem mitől van. Szerintetek mitől lehet? (Többi lent. )

Egy kisvárosban lakom, itt nőttem fel, nincs kedvem sehová sem kimozdulni (szabadidő eltöltése céljából, például fesztiválra elmenni, diszkóba, strandra, csak úgy sétálgatni, keresni a programokat és a lehetőségeket), képtelen vagyok rávenni magam, emiatt a szabadidőm nagy részét itthon töltöm.

Így sajnos nem tudok megismerni új embereket, pedig szükségem lenne rá, mert az eddigi, jelenlegi ismerőseim társaságában nem érzem jól magam, nincs akivel szívesen mennék ide-oda.

Úgy érzem egy másik városban nem lenne ami visszatartana, szívesen mozdulnék ki akár egyedül is és szépen lassan idővel megtalálnám az én társaságomat.

Ezeket azért írom le, hogy pontosabb képet kapjatok erről az egészről. Beletörődtem már ebbe, és kibírom a költözésig, csak nem hagy nyugodni az indok amiért itt nem megy.

Konkrétan nem tudom mi áll ennek a hátterében, csak gyanakszom pár dologra.

Talán az van a háttérben, hogy meguntam már ezt a helyet, nem tetszik eléggé a város.

Esetleg az évek alatt alakult ki bennem ez a visszatartó erő az iskolában átélt rossz élmények hatására, és már teljesen alaptalan csak nem tudok túllépni rajta, mert bennem maradt.

Rossz osztályközösségeket fogtam ki, sokat cseszegettek. Egyébként ebbe az itthon ücsörgésbe nőttem bele, nálunk itthon mindenki ilyen. Az is közre játszhat, hogy elég rossz nevelésben részesültem.

A labdajátékok, harcművészetek sosem érdekeltek eléggé, tudom sok ember ilyen rendszeresen eljárós edzésekről, szakkörökről szerezte az ismerőseit, de számomra a nagy részük unalmas, csak a társaság miatt meg nem fogom őket űzni.

Hátha írtok nekem valami okosat, vagy átéltetek hasonlót és nálam is az lehet, esetleg megerősítetek abban amire gyanakszom.