Ha lehetne élnétek örökké? Ha igen miért ha nem akkor miért?

Élnék, mert nagy félelmem hogy a mostani eredményeim a konditeremben eltöltött évek, elvesznének öregkoromra, és mivel imádom a fiatal csinos szép nőknek húzni az agyát, ezért megérné örökké 25évesen és rommá gyúrtan, szolis bőrrel élni.

22F

igen.

Mert maximálisan kiélvezhetném az életet.

Bár rossz lenne hogy körülöttem mindenki meghal,ha megoldható ők is velem élnének örökké.

semmikeppsem.vegul egyedulmaradsz. mindenki meghal,minden elpusztul. es a vegtelen magany var majd rad. orokre egyedul leszel a sotetsegben. ennel nincs nagyobb kin.

tegyuk fel hogyha mikozben halhatatlan vagyok eldonthetem hogy mikor akarok meghalni. akkor termeszetesen.

Első vagyok

Kicsit morbid, de fiatal lányok mindig is lennének, én pedig cserélgetném őket tehát nem élnék velük öreg korukig.

Simán! Egy ultimate halhatatlanság királyul jól jönne :D

Persze olyan hogy sebesülésben se tudok meghalni :)

Kb leírom mi lenne velem.

Egyszerűen bármit meg mernék csinálni, mert úgyse halok meg. Embereket mentenék, az igazságért és a békéért harcolnák. Embereket védelmeznék és akárkiért odaadhatnám az életem, mert nekem úgyse fogy el :) Majd mikor a szeretteim eltávoznak ez abba maradna először, majd mások felváltanák őket úgy 40 év múlva. Mikor ők is eltávoztak nem bírnám elviselni ezért szépen lassan eltűnnék majd a frusztrációmat megpróbálnám másokon levezetni. Először persze csak rossz fiúkat szednék le, de nem kegyelmezve mint azelőtt, majd egyre több és több kell majd. Eljutnák arra a szintre mint a drogfüggők hogy mind1 mi árán, de ha kell akkor kell, szóval mivel már full őrült vagyok egy-egy ártalmatlan emberen is használnám az előzetesen megszerzett harci tapasztalataimat. Ezt persze a kormány nem nézné jó szemmel és hamar megindulna utánam a hajtóvadászat. A halálomat meghamisítva meglépnék (nem nehéz, mert átmehet rajtam egy úthenger akkor is regenerálódok). Viszont az évek során kialakult fóbiáimat és elmebeteg állapotomat nem bírnám örökké türtőztetni és mikor egy esemény kiprovokálja rájönnének hogy életben vagyok. Tapasztaltabban jönnének elfogni és előbb vagy utóbb sikerül is. Mivel az enyém egy különleges eset ezért külön zárkát kapnák és kísérleteznének rajtam. Az ott átélt kín és szenvedés a fájdalom és a bezártság miatt csak fokozná belső dühömet. Egyik rendszer sem tökéletes. Az évek során másodpercre pontosan betanulnák mindent, és amikor csak egy kis bakit is vétenek elszöknék, majd dühtől fűtve visszatérnék fegyverekkel. Elmebeteg állapotban aki csak csúnyán néz rám kinyírnám. Természetesen hajtóvadászat megint elindulna, ezért bűnözők soraiból hadsereget szerveznék hogy a fejeseket döntsük meg akik az egészet irányítják. Mivel a halálomtól nem kell aggódnom ezért minden erőmmel akár többszörös árulás után elérném a célom és a világ egy része az enyém lenne. Egészen addig örülnék míg meg nem látnám mit értem el. Ugyanis az nem lett más mint pusztítás és háború. És mire volt jó az egész? Semmire... így csak annyit értem el hogy másoknak is meg kellett tapasztalniuk a fájdalmat amit nekem. Rájönnék hogy hiába az uralkodó, de a világ legszemetebb embere is vagyok. Belegondolnák mit szólnának ehhez a szeretteim. Ezt a fájdalmat nem bírnám elviselni, de már nincs ki ellen küzdenem. Egyetlen megoldás lenne, az öngyilkosság. A büntetésem pedig pont az lenne, hogy bármit próbálok nem tudok meghalni. Tovább kell élnem tetteim súlyával szenvedni minden egyes nap a világ végéig.

Remélem tetszett a történet :D

Igen, a technika folyton fejlődik, az univerzum végtelen, rengeteg mindent át szeretnék élni amire talán 200 éven belül nem kerül sor.

Vagy elismernék az emberek, hogy bölcsebb vagyok, és mivel meghazudtolom a természet rendjét csodálnának is, és létrehozhatnék egy számomra normális világot.

Vagy félnének, és elzárnának valahova, illetve mutogatnának mint valami állatot.

Ha nem az utóbbi eset történne, én mindenféleképpen élnék a lehetőséggel.