Szerintetek ez mennyire igaz, van így?

A fele igaz, a fele nem.

Szerintem itthon nem jellemző, hogy valaki karrier-célok miatt vagy ambiciózusságból kifolyólag dolgozza halálra magát. Hanem esetleg azért, hogy megéljen.

Én elhiszem, hogy sokaknak a magánélet meg az egészség rámegy a dologra, de ha nincs miből fizetni a számlákat meg megvenni a kaját, akkor ugyanúgy tropára megy a magánélet.

Ez valami idézetes oldalon, facebookon, angolról átfordítva nagyon menőnek hangzik, de köze sincs az itteni valósághoz.

A halász épp hazatért a csónakján, amikor találkozott egy piackutató

szakemberrel, aki éppen arrafelé dolgozott. A piackutató megkérdezte a

halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.

A halász erre azt felelte, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- ...és egyébként mivel tölti a szabadidejét? - kérdezte a szakember.

- ...például játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk.

Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal, és zenélünk egy

kicsit - felelte a halász.

A piackutató közbevágott: - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és

tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig

kellene halásznia! Akkor több pénzt keresne, hamarosan egy nagyobb

csónakot tudna vásárolni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert

tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.

- És azután? - kérdezte a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladókon keresztül árulná a halait,

közvetlenül a konzervgyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindítana

egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna innen menni, Párizsba,

New Yorkba, és onnan irányítaná a vállalkozást. Még azt is fontolóra

vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletét, és akkor már milliókat

kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődött a halász.

- Úgy 15-20 év alatt - válaszolta a piackutató.

- És azután?

- Akkor kezdene érdekessé válni az élet! - magyarázta a szakember -

nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy

távol eső kis kedves faluba költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezte a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani az unokáival, a nagy forróság

idején lepihenni, együtt vacsorázni a barátaival, zenélgetni egy

kicsit...

gondoltam ide illik

Úgy gondolom, hogy sikeres ember ilyet nem mond. Aki sikeres, az ösztönöz, aki nem, az lehúz. Olyan, mintha a saját életére igaz lenne, és ezért mindenkinek ezt mondja.

Na de gondolj bele, sokkal több embernek van családja, mint karrierje. És karrier alatt azt értem, amikor valaki azt csinálja, amit szeret, amihez ért, sikereket ér el, és elismert a szakmájában. Ez sajnos nagyon kevés embernek adatik meg, és ebből a keserűségből születnek az ilyen szösszenetek.

Van benne igazság, de nem ér meg egy esti misét. Amellett a megfogalmazás túlságosan hatásvadász.

2-es története viszont nagyon találó. Feldobta a napomat.

"de sokszor nem lehet őket kellőképpen megosztani."

Úgy érted nem jut elég idő mindkettőre?