Kamaszok, gondoltatok már erre? Hogyan sikerült megnyugodnotok és továbblépnetek?

Számból vetted ki a szót kedves kérdező! Nekem is szokott ilyen lenni és hát ahogy írtad a sírás kerülget! Pedig én már 21 éves leszek! Ez az egy olyan dolog van az életben ami elfogadhatatlan! A legjobb dolog rá a boldogság! És az ha nem vagy sokat egyedül! :) meg hát a szép dolgokra gondolsz és arra milyen sok jó dolog vár még rád!!!:)

Szerintem ez mindenkinél megvan! :) egy pillanat alatt meglehet szabadulni az érzéstől! Csak ne kattogj sokat rajta az a lényeg! Ha meg bevillán gondolj arra hogy együtt lehetsz azokkal akik már nincsenek köztünk! :) ne pedig a sötétségre és a semmire!! =)

Kamaszkorban szembesül az ember igazán mélyen olyan végső kérésekkel, mint hogy "Mi az élet értelme" és "Kik vagyunk egyáltalán, mi a helyünk a világban", "Van-e élet az élet után", "van-e Isten", stb.

Ezek a vívódások szükségszerűek, hogy az ember kinyissa a szemét a világra, és maga akarjon válaszokat találni, hogy keressen, kérdéseket tegyen fel, és válaszokat is találjon -- és végül is ÉPPEN EZ tesz minket emberré, különlegessé a világban.

Így megérted majd, hogy ez a gyötrelem végső soron, hosszú távon, jó nekünk.

JAj én rengeteget gondolkodok ezen:/ Pl utazok a metrón több megállót nincs nálam semmi és akkor kattogok meg nézem az embereket és arra gondolok úristen ezek az emberek egyszer mind meghalnak,lehet az egyik holnap lehet hogy ÉN holnap vagy ha nem is holnap de én is és ez borzasztó...

Mi értelme az életnek?Erre is sokat gondolok.Persze jó nekünk ha leélnünk egy gyönyörű életet de aztán meghalunk és az ugyanolyan mintha nem lett volna semmi.

Én a megöregedéstől is félek.Nem szeretném elképzelni azt ahogy ülök a dohos szobámban a tv-t nézve mert nincs jobb dolgom,nem vagyok fontos senkinek.Persze tudom hogy ez a rossz hozzáállás,pozítívnak kell lenni de amikor az ember egyedül fekszik éjjel a szobában a plafont "nézve" (sötét van:D) akkor senki nem szól rád hogy legyél boldog.

14/L