Normális hogy a barátnőm gyerekként kezeli a macskát?

Még hogy aberrált, nem normális....mi van veletek emberek?!

Teljesen normális. NYILVÁN nem úgy szereti, mint egy anya a gyerekét, de sok dologban mégis hasonló: miután befogadta ő (és te is kérdező) a felelős az állatért. Etetni, ápolni, tanítani, játszani, szeretni kell, amit az állat meg is hálál. Gondoskodni kell róluk. Miért ne hívhatná magát mamának?

Saját példám: 23 éves vagyok, 8 éves macskám van, én is azt mondom neki, hogy "gyere ide a mamához", és én meg legtöbbször kisfiamnak hívom. A nevén csak akkor, ha felbosszant. Ettől nem vagyok szellemileg-érzelmileg visszamaradott, másodrendű ember. És én sem akarok még gyereket, és én sem kedvelem összességében a gyerekeket. Nem hiszem azt, hogy ő a fiam, azt csak egy elmeháborodott hinné, csupán így áll a számra.

De kapaszkodjatok meg: anyám is így hívja-babusgatja a kutyáját, többdiplomás asszony (és mivel írtam, hogy az anyám, nyilvánvalóan van gyereke:) Egész életemben állatok vettek körül, megtanultam, hogy őket is tisztelni kell, nem csak cuki kellékek, vagy dísztárgyak, és ők is rengeteg szeretetet tudnak adni.

Kérdező, mit kellene csinálnod? Semmit, azon kívül, hogy örülj neki, hogy olyan barátnőd van, aki képes felelősséget vállalni, egy emberek által alsóbbrendűnek titulált élőlényt tisztelni, szeretni, felelősséget vállalni érte. Nem értem mi a probléma...

persze, hogy normális. ez nem igazán gyerekként kezelés...

én is azt mondom a cicának,hogy mindjárt hoz anya (=én) enni.

a barátnőm is azt mondja a kutyának, hogy gyere a mamához.

mellesleg, a háziállatok felnőttkorukban is félig-meddig kölyökként élnek, úgy viselkednek a gazdival, mint kiskorukban az anyjukkal.