Ti hisztek a sorsban? És abban hogy valaki 16 évesen megtalálja az igazit?

majdnem 16 éves vagyok és lány. Nem szívesen beszélek erről a dologról, mert attól félek senki nem értené meg a helyzetem, vagy hülyeségnek tartanák egyesek. Az a helyzet hogy általánosban szerelmes voltam egy fiúba úgy fél évig, utána elballagott és mivel fiatal voltam nagyon, ezért elfelejtettem és továbbléptem. Igen ám, de 3 évvel később én is elballagtam, és most éppenséggel együtt buszozom vele nap mint nap,mert ő a mostani sulim melletti iskolába jár. Ő 19 éves lesz most nyáron. Szóval amióta így újra többet futok vele össze, újra beleszerettem. De ez más, mert idősebb vagyok és fel tudom fogni talán mi a szerelem. De ő ezt nem viszonozza, mert a bátyám elég jó haverja, de mi ketten nem nagyon beszélünk a fiúval. Jó úton vagyok afelé h összebarátkozzak vele tényleg. Volt már egy barátom azóta, de az nem tartott sokáig, bár nem emiatt a fiú miatt ért véget. De olyan furcsa számomra h évekkel később valahogy újra összehozott minket a sors. Érzem, hogy ez nem csak egy fellángolás, hiszen volt már olyanban is részem, az teljesen más. Csak néha butának érzem magam, hogy úgy ki merném jelenteni hogy oda vagyok érte, és több ez annál hogy csak simán tetszik a fiú. De hogy tehetném ezt meg, hiszen gyakorlatilag nem ismerem én őt annyira, nem is vagyunk nagyon beszélőviszonyban. Akkor miért érzem azt hogy nekünk lehet közös jövőnk? Még ha ez úgy 5 év múlva lesz is, hiszek ebben valahol, hogy nem véletlen az hogy hosszú idő óta ugyanazt érzem iránta és nem találkoztam még egy olyan fiúval aki ezt váltaná ki belőlem. Valaki mondja meg hogy mi van velem?! Valahol ez elég aggasztó, hogy ezt érzem iránta. Mert amúgy nem nagy szám mások szerint, én a lelkébe szerettem bele, mert jó ember, persze nekem külsőre is az esetem. Sajnálom ha hosszan fogalmaztam, remélem páran elolvassátok, de azért normális válaszokat szeretnék! :)