Miért nézik le az emberek az olyan nőt aki otthon van a gyerekeivel és nem a karriert hajtja?

Azért, mert Magyarország az egy ilyen lenézős hely.

Mindenki lenézi a másikat amennyire és amiért csak tudja.

Mindenki lenézi a másikat. Titeket ezért, engem mert betanított munkát végzek és mert nem akarok gyereket, a csövest azért mert csöves, a faszit ki ferráriban ül, azért mert ferráriban ül.

Ez Magyarország, bár ilyen minden jobban tudó tökéletes életű emberek a világ bármely pontján vannak, még az északi sarkon is a -80C fokban.

Kit érdekel? Én is lenézem azokat, akik belepofáznak az életembe és megmondják, hogy hogyan kellene élnem, mit kellene csinálnom.

Mert kitartott és függőségben él,nem önálló. Függ teljes mértékben egy embertől a férjétől, aki nélkül éhen halna mint egy kisgyerek szülők nélkül .

Másrészt nem kell annyira felmagasztalni a takarítást főzést meg a gyereknevelést,nem akkora nagy feladat az. Sok-sok ezer, gyerekét egyedül nevelő anya napi 8-12 óra kemény meló után, csak úgy mellékesen még ugyanezt megcsinálja.

Mert nincs akkora presztízse, mint egy jólfizető, felelősséget, szakértelmet kívánó munkának. Meg mert Magyarországon már csak ilyenek az emberek, lenézik egymást mindenért, így hát ha valaki a karriert választja és csak későn szül vagy nem is szül, azt is lenézik.

Én a második diplomámat csinálom, építem a karrieremet és csak jóval később akarok gyereket, de már párszor megkaptam emiatt a magamét, hogy nem is vagyok nő. Anyukám 44 éves, évek óta nem dolgozik, otthon van a kishúgommal, eltartják, neki meg ezért szólnak be. Tök mindegy tehát, mit csinálsz, lényeg, hogy magadnak megfelelj, jól érezd magad, a többi ember meg foglalkozzon csak a saját életével. ;)

Talán azért, mert abból, hogy egész nap otthon van a gyerekkel az következik, hogy el van tartva. Szerintem az, hogy nem a karrierre koncentrál itt teljesen lényegtelen.

Ez már egy ilyen világ, ilyen felfogással.

Kedves 15-ös!

Van gyereked? A válaszból ítélve nincs. Nem nagy dolog a gyereknevelés, meg a körülötte lévő munka? Pláne ha gyereked 3 éven aluli, tehát nem bölcsis és nem ovis?

Nem, nem vagyok még szülő, de tudom, miről van szó.

Amikor anyukám fősulira járt, megegyeztünk, hogy az otthoni munkák (takarítás, kertrendezés az enyém, az övé a főzés, mosás és vasalás) osztva voltak. Ekkor voltam 18 éves, tehát én még csak tanultam, így több időm volt, mint egy dolgozó nőnek. A húgom 4 évvel fiatalabb. Sokszor szabad hétvégéim sem voltak, hogy ezeket megcsináljam, pedig nem teljes háztartást vittem.

Lehet, hogy egyedülálló anya lehúz 8-12 órát, de ne próbáld meg megmagyarázni, hogy ugyanolyan minőségben neveli fel a gyerekeit, amikor otthon sincs velük a nap min. 50%-ban (ha azt vesszük, hogy a gyerek napi 8 órát pihen), mert ez sem egészséges, csak nincs más választása. A gyerek egyedül van otthon, tanul, tv-zik, elvan, de a szülő eközben nem neveli.

Ha odakerülök, hogy baba, tuti, hogy amíg lehet, otthon maradok vele. Addig felhalmozunk annyi tartalékot, hogy 3 éves koráig velem legyen otthon. Nem vagyok bölcsiellenes, se oviellenes, de egy bizonyos koráig a gyerek rá van szorulva a szülőkre. Amikor még sem beszélni, sem cselekedni nem igazán tud. És ne mondja nekem senki, hogy egy bölcsibe ugyanannyi törődést és figyelmet kap, mint ÁLTALÁBAN otthon. Nem, nem elkényeztetésről beszélek, annak én sem vagyok híve. De az sem megoldás, hogy anyuka lepasszolja a gyerkőcöt már 1-2 éves korában, amikor a gyerek még igenis igényli a szülői gondoskodást.

Én vállaltam a társammal a babát, akkor nem fogom másnak átadni az ezzel járó feladatot, hogy tessék, itt van, neveld, mert nekem dogozni kell.

Nekem is ők lesznek az elsők, nem a munka.

Kedves kérdező!

Tökéletesen leírták az én véleményem is. Mindenki talál a másikban olyan dolgot, amit lenézhet benne, a kérdés az, hogy van-e benne annyi kultúra, empátia, hogy nem nyitja ki a száját, és nem hajtja magát erre.

Engem a húgom azért néz le, mert még tanulok. Más azért, mert jó eredményeim vannak. Egy harmadik azért, mert összeköltöztem a párommal azelőtt, hogy hozzámentem volna. Egy negyedik meg ki tudja miért...

Én meg eleresztem a fülem mellett a kicsinyes megjegyzéseiket, és élem az életem, anélkül, hogy más megmondja, mit tegyek, vagy akár csak "útmutatást" adna hozzá.