Ti mit tennetek ebben az esetben?

Közeledve a 40 évemhez kicsit tapasztaltabb vagyok nálad, és rájöttem, hogy mindenkinek annyi ideje van a másikra amennyit szeretne vele tölteni.

Régi általános iskolai barátnőm már lassan 1 éve nyaggat, hogy találkozzunk. Én is mint a te barátnőd mindig azt a választ adtam, hogy "jaj! ne haragudj, de most tényleg nem érek rá!" vagy " rengeteget dolgozom, most nem jó az időpont" és hasonló ezer kifogás. Pedig az igazság az, hogy pár éve csalódtam benne, de nem mondom meg neki, mert végül is akaratlanul csalódtam benne, nem ő bántott meg. De valamiért nincs kedvem már találkozni vagy akár beszélgetni vele.

Volt olyan, hogy neki azt mondtam, hogy sajnos nem érek rá, holott otthon voltam, és csak a tévét bámultam.

Vagy ott volt a régi gyerekkori nagy szerelmem. Ő is nyaggatott hónapokig, hogy találkozzunk, neki is ezer kifogás miért nem érek rá. Vele azért nem akartam találkozni, mert féltem a csalódástól. Féltem, hogy ha meglát, akkor annyira csúnyának vagy kövérnek fog látni, hogy a kellemes neten folytatott beszélgetéseknek is vége szakad. Végül is ő nem hagyta annyiban, egy nap a lakásom ajtaján csöngetett.

Szóval hidd el nekem. Idő mindig van ha akarunk időt szánni a másikra. Ha nem akarunk akkor sosem érünk rá.

Ezt jobb ha megtanulod, mert életed során sokszor fogsz ilyen esetekkel találkozni.