35-40 év körüliek, más is van aki kicsit 'megfeneklett'?
Pontosan így érzek, csak férfiként, és 5-10 évvel fiatalabban.
Ez talán arra figyelmeztet, hogy váltani kell valamiben. Pl. új, nyugodtabb munkahely, más előtérbe helyezése, mint eddig, új érdeklődés, új társaság.
"hogy újra megfeleljek a mai kor elvárásainak"
Ha egyetlen dolgot tanácsolhatok: ezt felejtsd el. A mai kor elvárásainak pont azzal az attitűddel lehet maximálisan megfelelni, amitől megcsömörlöttél. Szerintem innen már nincs visszaút, de az élet sokkal élvezhetőbb, minőségibb. Meg kell találni azt a területet, pozíciót, élethelyzetet stb., amelyben ki tudsz így is teljesedni, és hasznosnak érzed magad.
Az én életemben is nagy változások várhatók, illetve már folyamatban vannak, saját döntésemből kifolyólag. Bízom benne, hogy az életvitelemmel és értékrendemmel könnyebben összeegyezthető lesz, mint az eddigi, illetve mostani.
A munkahelyen mintha "megfulladnék", utálom a várost, a rohanást, a rossz indulatot...
Vigyázz, ha így folytatod, súlyosbodni fog!
Nálam megtörtént. Én is kisgyerekes vagyok, csak nem anyuka, hanem apuka. (36éves)
Amikor "lehagyott" engem a világ, én úgy "reagáltam", hogy belassultam, nem érdekelt már semmi - hiszen az igényeinket is diktálja ez a mesterséges világ. Amint kiesel a gépezetből, onnantól semmit nem érzel a magadénak abból, amit kínál, így az érdeklődés is minimálisra csökken.
Egy furcsa melankólia a végeredmény, ami valamilyen szinten még érdekes is tud lenni. Mintha kívülállóként figyelnéd a társadalmat, de ne felejtsük el, hogy ez antiszociális életmódot követel meg, ami rengeteg hátránnyal jár.
Ne juss el idáig! Nem annyira jó.
Talán az 1. válaszoló tanácsát kell megfogadni és akkor működhet a dolog!
Sok sikert!!
Köszönöm, ezt a két nagyon értékes választ, és külön örülök, hogy a másik nemtől is érkezett!
Igen, a kor elvárásainak én sem szeretnék megfelelni az említett vonatkozásban, pont ez a problémám, de azt is érzem, hogy muszáj, mert teljesíteni kell, főként a gyereknevelés miatt, nem vonulhatok ki belőle úgy ahogy vágynék rá.
Második válaszoló véleményére reagálva pedig sajnos már engem is utolért az a bizonyos érdektelenség, kicsit süllyedek.
Persze, próbálom megtalálni a megfelelő munkát, és váltani, változtatni az élet egyéb területein is, de nem könnyű új munkát találni, szinte lehetetlen anyagi okok, munka lehetőség stb. miatt lakóhelyet váltani, ami számomra most a legfontosabb lenne, sőt barátokat, társaságot találni sem:( Nem akarok nyavalyogni, de hiába tudom az elméleti teendőt, mindig visszavet a földre a valódi lehetőségek adta korlát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!