A magányos 30-as szinglik találták ki azt, hogy egyedül is boldognak kell lenni? Egyedül az hogy lehet?

Tulajdonképpen ők találták ki, úgy is vehetjük, mert ők a legkompetensebbek a párválasztás útvesztőiben.:)

Meg a pszichológusok, akik az erről szóló könyveket írják nekik és mindenkinek, aki jó párkapcsolatot akar.

Mindket eletmodnak megvannak az elonyei meg a hatranyai is, es aki az egyikben van az a masikba vagyik es forditva...

Ha egyedul vagy akkor anyagilag konnyebb a dolgod mert nem kell eltartanod pluszban egy csaladot, de ha kapcsolatban, akkor meg varnak otthon, van kivel beszelgetni estenkent, szoval annak is megvannak az elonyei.

Mindenesetre nem kene hogy egy masik ember korul forogjon az eleted. A parkapcsolat jo dolog, de csak az egyik az elet jo dolgai kozul, nem tobb.

Szerintem az a baj hogy nem motorozol! :)

Én 28F és szingli vagyok,nagyjából boldog,igaz jobb lenne ha lenne egy életem párja de még nem jött el az ideje,addig meg mindennek örülni kell ami van!Élvezni kell az életet!

Nem vagyunk egyformák,mindenkinek más a boldogság! Nézd meg mondjuk a sérült embereket is,lehet előbb élnek boldog életet mint mi.Szóval nem kötött hogy csak akkor lehet boldog ha van melletted valaki.

Van egy lány akivel egy utazás során ismerkedtem meg.Mostanra nézem hogy ő sosem pasizott meg ilyenek hanem neki állt a nagy világnak és mostanra körbe is járta úgy hogy több nyelven tud és mindenhol ahol tud egy kis időre letelepszik,munkát vállal és tovább áll!Olyan helyeken járt ahova Én nem fogok elmenni nagy valószínűséggel!És boldog!Ha vannak céljaid és jó úton jársz hogy elérd őket az már egy boldogság!Nem ülhetsz otthon arra várva hogy történjen veled valami!

A magány és az egyedüllét nem ugyanaz. Párkapcsolatban is lehetsz magányos és boldogtalan, egyedül is lehetsz boldog.

Az emberek többsége társas lény, a hagyományos család-jellegre (férj/feleség vagy élettárs + gyerek) is többen vágynak, mint ahányan nem, de nem mindenkinek való. Az is változó ki mennyi és milyen fajta társas együttlétre vágyik, van, aki ha már fél napig egyedül van, rosszul érzi magát, és van, akinek meg a társas kapcsolatok leszívják az energiáit és jóval több egyedüllétet igényel.

Én nem vagyok ilyen összebújós típus, nem szeretem, ha a kezemet fogják, nem vágyok érintésre, ölelésre, intimitásra, csak egyedül tudok jól aludni és fojtogatónak érzem, ha nem vagyok független (voltak kapcsolataim de elég ridegnek tűnhettem bennük visszagondolva). Gyerekre se vágyok, pedig harmincas vagyok. Ritka az ilyen ember, de létezik, nem vagyunk egyformák, nekem egy párkapcsolat nem boldogságforrás lenne, hanem kolonc, és egy potenciális partnernek is csak megkeseríteném az életét ha ő többre vágyik. Ettől még nem vagyok kevesebb, vagy rosszabb ember, mint bárki más.

"De hogyan? Amikor az ember társas lény. Igényli a szeretetet, a másik ember közelségét, az ölelést és ha éveken keresztül ez nincs jelen az életében, akkor hogyan legyen boldog?"

A, bepótolja máshol

B, megveszi pénzért prostiktól ideig óráig

C, nem igényli

Én világ életemben a C kategóriába tartoztam.

A boldogság az teljesen szbjektiv valaki ettől boldog v aki attól. Párkapcsolat se kell mindenkinek. Engem is álladóan a b nő témával nyúznak de még mindig nem tűnt fel nekik h nem kell. Mert azt hiszik h mindenki attól boldog amitől ők.

Ez butaság.

"Egyedül az hogy lehet ?"

Ha ezt arra érted h mi a szingliség előnye.

Nos körbeírva annyi h tied az időd és a pénzed azt csinálsz amit akarsz, akkor amikor te akarod.

Esetemben pl hajnali kajálás esti dvdzés, esti zuhanyzás, és délutáni alvás 13-15-00.

És tudom h nem mindenkinél választás kérdése de v kinél igen.