Valóban igaz az, hogy mindenki saját maga alakítja az életét, mindenki a saját sorsának kovácsa?

Még fiatal vagyok, (19/F) előttem áll az élet, de ez a kérdés sokszor megfordul a fejemben. Bármibe fogok bele, sohasem sikerül semmi, épp ezért gondolom azt hogy ez az állítás nem igaz. Hisz hogyan alakíthatnám a sorsom, ha úgy érzem (vagy ha nem is érzetném úgy) valami mindig mintha közbeszólna (mintha lenne valami felsőbbrendű hatalom). Lassan jó ideje elhatároztam magamban, hogy szeretnék már végre egyedül élni, de egyszerűen nem jön össze semmi, persze tudom hogy ez nem egyszerű dolog, az életben az egyik legkomolyabb, legnehezebb út, de valamikor valahogyan mindenféleképpen el kell kezdeni. És ezelőtt sem volt semmi úgy ahogy akartam. Valóban ennyire fiatal lennék még, hogy nem értem az életet, hogy miért vannak mindig ennyi nehézségek? Sokszor már a húst kaparnám le magamról gyűlölök így élni. Mit tanácsoltok ebben, illetve válaszotok érdekelne. Baromságokat mellőzni, minden kritikát ami jön, építőjellegűnek tekintek.