Jocika147 kérdése:
Valóban igaz az, hogy mindenki saját maga alakítja az életét, mindenki a saját sorsának kovácsa?
Figyelt kérdés
Még fiatal vagyok, (19/F) előttem áll az élet, de ez a kérdés sokszor megfordul a fejemben. Bármibe fogok bele, sohasem sikerül semmi, épp ezért gondolom azt hogy ez az állítás nem igaz. Hisz hogyan alakíthatnám a sorsom, ha úgy érzem (vagy ha nem is érzetném úgy) valami mindig mintha közbeszólna (mintha lenne valami felsőbbrendű hatalom). Lassan jó ideje elhatároztam magamban, hogy szeretnék már végre egyedül élni, de egyszerűen nem jön össze semmi, persze tudom hogy ez nem egyszerű dolog, az életben az egyik legkomolyabb, legnehezebb út, de valamikor valahogyan mindenféleképpen el kell kezdeni. És ezelőtt sem volt semmi úgy ahogy akartam. Valóban ennyire fiatal lennék még, hogy nem értem az életet, hogy miért vannak mindig ennyi nehézségek? Sokszor már a húst kaparnám le magamról gyűlölök így élni. Mit tanácsoltok ebben, illetve válaszotok érdekelne. Baromságokat mellőzni, minden kritikát ami jön, építőjellegűnek tekintek.2014. ápr. 21. 18:56
11/37 Fish1 
válasza:
válasza:#3 vagyok.
Az, hogy nem sikerült a melóhely, ne keserítsen el. Keress tovább. Mint írtam, senkinek sem sikerül minden elsőre. Az előttem szólóval pedig egyetértek abban, hogy a "sors" meg a "majd az Isten megadja" és hasonlók tényleg a gyengék kifogásai. Általában azok az emberek takaróznak efféle dolgokkal, akik hártják a felelősséget. Ha én hozok egy döntést, amibe aztán belebukok, azért nem a szomszéd, nem a Jóska, nem a Pista, hanem én vagyok felelős. A sikerek pedig építik az önbizalmat. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nem állsz a helyzet magaslatán, pedig ez fontos dolog, ez adja meg a kisugárzást, ami az élet minden területén jól jön. Nem mindegy, hogy egy állásinterjúra is milyen ember megy. Nyilván a főnökök is jobban szeretik a talpraesett és magabiztos embereket, mint az olyanokat, akiknek mindig fogni kell a kezüket. Az is fontos, hogy egy állást hosszútávra ne azért válassz, mert jól fizet, hanem azért, mert szereted csinálni. Amit muszájból csinálsz, az sosem lesz olyan hatékony, mintha valamit olyasmit csinálnál, amit szeretsz, mert az szívből jön és szívvel-lélekkel csinálod. És az ilyen dolgokból (amit szeretsz) lehet növekedni, mint mentálisan, mind racionálisan.
12/37 A kérdező kommentje:
Én is hasonlóan gondolkodtam régebben, azzal kapcsolatban, hogy olyan munkahelyet kell találni, keresni, amit szívesen csinálnánk. De ugye én megálltam egy érettséginél, tovább nem tanulhattam, ilyen végzettséggel az élet még úgysem kívánságműsor. Mondták is, majd a végén rájöttem én is arra és most úgy érzem , hogy az a fő amit írtam, hogy legyen egy jó kereső munkahelyem amiből végre eltudnék jönni itthonról és a saját életemet élni. Az hogy dolgozzak valami olyat, amit szeretek én erről már letettem, ahhoz még suliba kéne járni, amit már nem tehetek meg. Ha igazán akarom ezt az egyedüli életet stb. Akkor elvégzem majd a melót amit el kell végeznem érte. Úgy érzem ezek a célok vagyis inkább álmok ezek mint célok egyenlőre, de elegek ahhoz, hogy vigyenek előre bármilyen munkahelyet is kapjak érte, ha abból meg tudok élni egyedül végre akkor pláne.. Szerintem minden embert a céljai viszik előre.
2014. ápr. 21. 20:23
13/37 Fish1 válasza:
válasza:Persze, hogy a célok visznek előre. Ezek nélkül csak tengés-lengés lenne. Egyébként nekem is csak érettségim van, 12-13 évig a szakmámban dolgoztam, mire rájöttem (kimondtam magamnak), hogy ez nekem nem tetszik, mást akarok csinálni. Most teljesen más munkában helyezkedtem el, amit szeretek csinálni és sokkal jobban boldogulok, mint azelőtt. A saját utamat járom. Persze, hozzá lehet állni úgy is (hosszú távon), hogy bármit dolgozok, csak hogy fenntartsam magam, az se baj, ha nem szeretem csinálni, de ez (és ismét hangsúlyozom a hosszú távot) a középszerűséghez vezet, ahhoz az élethez, amit rengetegen élnek, nem jutnak 1-ről a 2-re és csak topognak egy helyben akár évtizedek óta. Mindez sokáig nekem is csak hablatynak tűnt, egész addig, amíg meg nem tapasztaltam a saját bőrömön a változást. Sokat tettem érte, de végül megérte. Másrészt, ha hosszú évekig olyat csinálsz, amit nem szeretsz, az mentálisan megvisel. Még akkor is, ha igyekszel ezt elnyomni magadban. Más kérdés, ha rövidebb távra keresel valamit, amiből pl. el tudsz indulni, de ha nem szereted, vigyázz, hogy ne ragadj benne a heyzetben.
14/37 A kérdező kommentje:
Amiket most leírtál van benne már dolog ami még nekem homályos, de mint írtad ahogy te is, úgy valószínűleg én is megértem majd ezt és más dolgokat is. Igazából az a legnagyobb gond, hogy tudom mit akarok, de nem tudom mit kellene csinálnom azért hogy elérjem. Talán csak hagynom kéne had sodorjon az élet magával, aztán ha jön valami lehetőség akármi, azt megragadni és nem elengedni ..
2014. ápr. 21. 21:00
15/37 Fish1 válasza:
válasza:A sodródás szerintem kevés. Sok dologért keményen meg kell küzdeni és sokat tenni érte, de végül mindig megéri. A munkával szerzett dolgokat mindig jobban megbecsüljük, mint azokat, amik esetleg az ölünkbe hullanak. Az ölbe hullás nem túl gyakori jelenség, ezért mondom mindig azt, hogy kár arra várni, hogy egy sült galamb majd becsapódik a sztratoszférából. :)
16/37 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszod, igazából lennének még kérdéseim sok minden, épp ezért egy sem jut most eszembe :)
2014. ápr. 21. 21:11
17/37 Fish1 válasza:
válasza::) Ha majd eszedbe jut, írj nyugodtan. Általában felnézek ide elég sűrűn.
18/37 anonim 
válasza:
válasza:Nem igaz! Csak arra vagy kihatással amit teszel, de arra, hogy ki sodródik az utadba, arra nem! És sok dolog pont azon múlik, hogy jó időben legyél jó helyen, hogy megismerhesd azt a tudást/személyt6lehetőséget, ami előre visz. ha nem vagy ott akkor, akkor olyat ismersz meg, ami csak hátráltat!
19/37 anonim válasza:
válasza:szerintem kb. olyan lehet mint a póker, 70% tudás, 30% szerencse, meg mondjuk az se mindegy, hogy valaki nyomornegyedbe született vagy gazdag milliárdos családba, nagyobb eséllyel lesz az utóbbiból tanult, sikeres ember, persze ez nem mindig így van, lehet az előbbiből is, ha kitartó, és az utóbbiból is lehet egy senki
20/37 A kérdező kommentje:
Én úgy gondolom ha valaki szegény vagy nem tehetős családból jött, nem lesz belőle soha senki , csak akkor ha valaki felkarolja.
2014. ápr. 21. 22:22
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!