Az nagyon gáz hogy szoktam sírni fiú létemre?

Nem gáz. Régebben én is szoktam, de szigorúan csak egyedül, a szoba négy fala között. Mióta viszont szakítottam az exemmel azóta nem sírtam... ugye milyen érdekes?

Gondolom ez is összefüggésbe hozható azzal, hogy nem tudtad feldolgozni az eseményt. Mindenkire máshogy hatnak ezek a dolgok... Múltkor engem is megtámadott egy cigány, de engem konkrétan nem hatott meg a dolog, ergo fel tudtam dolgozni.

Nem gáz, miért lenne baj, hogy neked is vannak érzelmeid? Nekem egy fiú osztálytársam nemrég tanóra közepén elsírta magát, mert kitűnő tanulóként életében először négyest kapott matekból, nem ötöst. Pedig már 18 éves, nem kis óvodás. Úgy látszik, te is gyengébb vagy ilyen téren, és nem tudsz minden érzést magadban tartani. Én meg a vizsgák előtti két hetet végig szoktam sírni, annyira félek, hogy nem fog sikerülni. Nincs ezekben semmi szégyellni való.

19/L

Abban tényleg nincs semmi gáz, ha sírsz. Bár, hogy miért, az már.. Nagyon nem jó dolog, az az ok.

Lehet, hogy néhányan majd elkezdenek ez miatt piszkálni /mindig vannak ilyen idióták../, de azokkal ne törődj, mert azok nem élték meg azt, amit te, és csak nagymenőnek akarnak tűnni pár ember szemében.

Úgy hallottam, hogy a sírás és erről a dologról való másokkal beszélés //közvetlen környezetedben// az könnyebbít az ember lelkén. Bár nem hiszem, hogy ennyi megoldhatná, de ha nem történt semmi rossz a megtámadásból /sérülés, stb/, akkor fogd fel pozitívan, hogy rendben vagy és élsz. Ha viszont mégis történt volna valami rossz.. De úgy vettem ki az írásodból, hogy semmi túlzottan rossz nem történt a támadáson belül //ami remélhetőleg így van. Egy embernek sem kívánom a rosszat, se a jónak, se a rossznak.//

Gondold végig az esetet, próbáld lenyugtatni magad, és pozitívan nézni a dolgokat. Tudod hogy van: minden rosszban van valami jó.:)

Nem hiszem, hogy tudtam segíteni, de megpróbáltam.:))