Mitől lesz valami szép?

Ha valakire jólesik ránézni, gyönyörködni az alakjában, járásában, bőre makulátlanságában, akinek látványa azt az érzést kelti bennünk, hogy de jó, hogy ilyen emberek is születtek erre a világra, azt szépnek érezzük. Ha ránézünk egy szép emberre, akkor valamiféle felemelő megnyugvást, csodálatot, örömöt érzünk (legalábbis én), és jó kedvem lesz tőle. De ha egy emberből sugárzik a tisztaság, az őszinteség, azt is szépnek érezhetjük, és így egy kevésbé tetszetős arcot is széppé tehet a lelkéből áradó fény. Érdekes különben, hogy a külsőre tetszetős, szép emberekről néha az ember többet tételez fel, mint egy kevésbé csinos arc tulajdonosáról, holott néha ez a feltételezés nem igazolódik be.

Szerintem a szépség értékelése az ember érzékenységén múlik. Minél érzékenyebb valaki, annál jobban észreveszi a finomságokat, a részleteket, de a szépség iránti fogékonyság szerintem függ a lelkiállapottól is. Egy felfokozott hangulatban sokkal több mindent és mindenkit látunk szépnek.

És ott vannak a részletek. Gyönyörű, intelligens, okos kezek vannak mind nőknél, mind férfiaknál egyaránt. És a szemek... olyan tüzes, mély tükrű, biztató, kedves, értelmes szemek vannak, hogy az ember néha nem győzi gyönyörködéssel.

Egy állat is lehet szép és fenséges a tartása, ereje, nemessége, színe stb. miatt. És a fák, a tájak, a felhők, az ételek, a nevetések, de egy emberi sors is lehet szép.

És ott van a művészetekben megmutatkozó rengeteg féle szépség. Na ott aztán vannak különbségek, hogy kinek mi tetszik, mi varázsolja el és pont a szépségből kifolyólag mit tart értékesnek