Miért van az hogy furcsán néznek ránk, és hogy nem kedvelnek? Többi lent

A köszönés még csak hagyján... lehetne itt még sok minden másról is diszkutálni, pl. ahogy a külföldi rokonok sokszor fogadva vannak itthon. De ezekben a témákban nehéz egy fórumot találni, ugyanis jó magyar szokás szerint szidni való csak a "külföldi rokon". Mindenkinek kapásból van 5 negatív sztorija a külföldi rokon kárára, pedig a másik oldalnak is lehetne ám mesélni..

Valószínüleg azért mogorvák, mert aranyrudat vártak volna minimum a "külföldi rokontól" ajándékba, egy "szar póló helyett", ahogy az egyik itteni fórumozó egyszer le merte írni nagy pofával - és még helyeseltek is anno, hogy micsoda szörnyű rokonok ezek. Megáll az ész, tényleg.

Amúgy a bátortalanabbja lehet, hogy legbelül tényleg azt várja, hogy nekiállj megdolgozni kicsit, hogy "nem jössz át kicsit? Ott is van olyan jó, mint itt! Aztán ha nem tetszik, hazajössz." És tudod, megy a "hát, nemtom, nemtom", aztán alszik rá egyet, és ha szóba hozod, akkor, de csakis akkor elmondja, hogy gondolkodott, és (semmire se jutott, de ő így mondja, hogy) nem akar a terhedre lenni, de szívesen megpróbálná, egy hónap, nem több, bla-bla.

Ebben az a rossz, hogy tényleg rendkívüli odaadást kíván meg részedről, vagy rendkívüli anyagi hátteret, esetleg hitet, hogy ha elromlanak a dolgok, úgyis helyre jönnek később, meg hát mi se hagyjuk magunkat. Ezt szigorúan arra értem, hogy egy átlag magyarnak nulla tartaléka van, de ha sok lenne, az is kevés lenne oda, tehát marad a jóindulatod.

És persze nem értik, hogy neked is erősen korlátozottak a lehetőségeid, ugyanúgy mérlegelned kell, annyi a különbség, hogy emberhez méltó módon élhetsz ott, miután megteremtetted magadnak.