Nem akarok tonkretenni egy házasságot, mit tegyek?

26 éves friss diplomás nő vagyok.Nemrég egy rendezvényen osszefutottam egyik volt tanárommal még kozépsulibol.

Mivel elég magas funkcioban van az adott iskolában felajánlotta hogy menjek oda tanitani.

Csakhogy ennek az egésznek vannak előzményei..

Annak idején a kedvenc diákja voltam. Nem a tudásom, nem az eszem miatt, mert az általa tanitott tantárgyban soha nem voltam jo.Mindig kereste a társaságomat,nem akarok nagyon hosszu lenni, de a lényeg hogy nagyon kedvelt. Érezhetően és néha zavaroan mert hát a tobbieknek is feltűnt. Sokszor hülyéskedtek azzal hogy biztos bejovok neki, amit ha magamba nézek én is igy láttam...Sokan mondták hogy biztos azért ilyen velem mert hasonlitok a barátnőjére (mára feleségére), ráadásul a keresztnevünk is ugyanaz.

Aztán én elkerültem onnan, eltelt pár év és bevallom sokszor gondoltam rá. Ő kozben megnősült, elvette az akkori barátnőjét és gyerekük is van.

Ezen a rendezvényen találkoztam vele, véletlenül.

Elfogadtam az ajánlatát és azota kollégák vagyunk.

Egy ideig probálta magát tartani, de pár honapja bevalotta hogy egyszerűen olyan hatással vagyok rá hogy fél hogy elvesziti a fejét. Szo szerint igy fejezte ki magát.Elmondta hogy úgy érzi őszintének kell lennie velem, ahhoz hogy ne csináljon hülyeséget. Állitolag számtalanszor gondolt rám amig nem találkoztunk, de mit thetett volna,megnősült azt hitte időkozben én is már férjnél vagyok, vagy kapcsolatom van.

Ezt az egészet egy tanulmányi úton hozta elő és én azota is csak erre tudok gondolni.Meg arra hogy elkéstünk.

Én megkoszontem neki hogy őszinte volt hozzám és mondtam neki, hogy nem szabad tonkretennie a családját, és hogy én biztos nem leszek se az ő se más szeretője, bár nekem is vannak felé érzelmeim.Főleg azután amit bevalott.

Azota probáljuk tartani a távolságot,de nagyon nehéz.Van hogy elcserélem az ügyeletet a folyoson mikor vele kellene ügyelnem, de olyan is volt hogy lemondtam egy-két kirándulást.

Viszont most megint lesz egy tanulmányiút amit már nem tudok kikerülni...Előre félek, mert nap mint nap látom hogy néz rám. Annyira meg van változva azota. Lehangoltan jár be az iskolába, gyerekek is panaszkodnak hogy mostanában angyon szigorú.

Hogy lehet ezt elviselni?

Én már csak az idő erejében bizom. Hogy az majd mindent elrendez.