Elakarok menni itthonról. Mit csináljak?

13 éves kislány vagy, mégis hova mennél?

Vér nem folyik, a szüleid engedélye nélkül pedig maradsz a sejhajodon.

Inkább tanulj meg helyesen írni!

Ismered a mondást, hogy "néma gyereknek, anyja se..."?

Ha nem mondod el nekik, hogy mi bánt, csak hallgatsz, mint egy kuka, akkor mit vársz?

Beszélj!

"Ne haragudj, anya, apa, de ez engem bánt, frusztrál... kérlek, ne nekem panaszkodjatok arról, amiről nem én tehetek! Nem én vagyok a felnőtt, akinek meg kell oldani, hanem ti!"

Egyébként rögtön a címben elrontottad! Az igekötő nem az akarni igéhez, hanem a menni igéhez kapcsolódik, ezért: el akarok menni.

Szerintem egy évvel ezelőtt nem a problémák kezdődtek, hanem a kamaszkor. :) Az ember ilyenkor sokkal érzékenyebb, mindent magára vesz, még azt is, amit nem is neki szántak. Pl. te úgy érzed, mindig bántanak, a nővéredet meg sosem, de ez valószínűleg nem így van, csak te érzel minden apróságot bántónak. Ez nem baj, hiszen minden kislány keresztülmegy ezen, én minden héten vagy kétszer bőgtem ennyi idősen, aztán elmúlt. :)

Nyugi, 1-2 év, és minden visszatér a régibe, a hormonok megnyugszanak és olyan lesz az egész, mintha nem is te lettél volna az a hisztis csitri. :) Magamról tudom, hogy minden sérelmet valódinak is él meg az ember, így nem is gondolom, hogy te ebben hibás vagy rossz lennél. Inkább csak érzékeny és türelmetlen. Talán anyukáddal érdemes lenne ezt megbeszélni, hogy így érzel, hátha óvatosabban fogalmaz a továbbiakban veled kapcsolatban.