Van erre valami megoldás? (iskolás trauma)

Annak, hogy magántanuló légy szerintem nem sok értelme van. Hasmenés bárhol rád jöhet, nem csak a suliban, de az utcán is, a boltokban, később a munkahelyeden. Azt nem lehet, hogy nem hagyod el a házat emiatt soha többé.

Elhiszem, hogy kellemetlen, ami történt, de lehetett volna sokkal rosszabb is! Elmesélek egy történetet. Egyszer egy barátommal voltam sétálni, amikor hirtelen a semmiből rájött a hasmenés. Városban voltunk, tehát nem volt egy bokor, ahova elbújhatott volna, de középület sem volt a közelben, ahol vécézni tudott volna. És tudod mi történt? Becsinált a bugyijába! De nem is kicsit, hanem úgy, hogy a nadrágszárán végigcsorgott az egész, és alul csöpögött ki a trutymó. Ráadásul fehér színű nadrág volt rajta, úgyhogy tisztán látszott már messziről is, hogy mi történt, na meg szaga is volt, természetesen. Borzasztóan kínosan érezte magát, mert ilyen összecsinált nadrággal kellett aztán tovább mennünk. Kb. negyed óra volt mire végre találtunk egy középületet, ahova be tudott menni vécére. Megtörölközött, megmosakodott alulról, de a ruhái persze teljesen át voltak ázva. Próbálta tiszta vízzel kicsit kiöblíteni a bugyiját és a nadrágját a mosdóban, de csak annyit ért el vele hogy csurom vizes is lett még pluszban. És végül abban kellett végül hazamennie. Gondolhatod, hogy ez milyen élmény volt számára! Igazából még nekem is sokkoló volt, mert azóta bármikor csikar a hasam az utcán mindig eszembe jut, hogy ez velem is bármikor megtörténhet!

Kivédeni sajnos nem lehet az ilyen eseteket, viszont annyit megtehetsz, hogy mindig mindenhova viszel magaddal egy rakás zsebkendőt (vécépapírnak), egy kis üveg vizet, hogy meg tudják mosdani, ha kell, egy váltóbugyit, ha nagy baj történt, sőt akár egy váltónadrágot is.

A papírhiányra van egy rendkívül egyszerű megoldás: vigyél magaddal papírzsepit! Én amúgy se indulok el otthonról úgy, hogy pár papírzsepit zsebre ne tennék.

Az iskolai vécék állapota mondjuk eléggé kriminális. Én főiskolában koleszos voltam 3 évig, a helyzet ott sem volt jobb, sőt, a buli-napok másnapján volt, hogy az emeletenkénti 2 darab működő wc mindegyike - bocsánat a vulgáris kifejezésért - le volt vizelve, vagy kakálva.

Megértem, hogy irtóra kellemetlen helyzet volt, de szerintem eltúlzod a helyzetet. Mindenkivel történnek ciki vagy kellemetlen dolgok. (Velem történt ennél jóval kellemetlenebb és égőbb dolog is, mégsem lettem lelkibeteg.) De katasztrófa nem történt, és azért azt, hogy azért magántanuló legyél, mert nem volt papír a sulivécében, irreálisan erős túlzásnak érzem. (Hasonló horderejű dolgok miatt a tanulók 90%-a már magántanuló lehetne.)

Ezentúl minden reggel teszel a zsebedbe 4-5 papírzsepit. Sőt, ha nagyon parázol, veszel egy 10-es csomag zsepit, és berakod a táskádba, biztos, ami biztos. Ennyi.

Nem lógni kell a suliból, meg magántanulónak menni, csak mert egyszer nem volt papír a retyón.

Ami meg történt, ha ennyire nem megy, hogy feldolgozd, keress fel egy pszichológust. Az nem megoldás, hogy elmenekülsz a probléma elől. Oké, most szőnyeg alá söpörheted a problémát azzal, ha elmész magántanulónak (nem lenne bölcs döntés, már csak a tanulás miatt sem), de mi lesz a következőkben? Dolgozni se fogsz majd bejárni, mert lehet, hogy vécére kell menned?