Mi lenne a megoldás?

Kiskoromban a szüleim nagyon sokat veszekedtek,mivel az apám alkoholista volt,aztán 7 évesen elváltak,és én az anyámhoz kerültem.Az apám utána nem sokkal később szerzett magának egy új élettársat,de a nő rákos lett és meghalt.A hamvait a Dunába dobták. az apám ezután öngyilkos lett,belefulladt a Dunába. 11 évesen elköltöztünk,ami eléggé megváltoztatott.Az új suliba csendes voltam/vagyok és nincs egy barátom sem,de nem ez a lényeg.

elég érzékeny vagyok,és könnyen elsírom magam.kb annyira,hogy a múltkor azért sírtam,mert anyám mindig csak a 2-es jegyekre figyelt (most megyek továbbtanulni) és azt mondta,hogy úgyis szakiskolába fogok kerülni stb..stb..,de amikor meg mondtam,hogy 5-öst kaptam akkor csak azt mondja,hogy "helyes".Semmi olyat,hogy bíztasson arra,hogy "így tovább!"" vagy valami.Tudom,másoknál tényleg elvárják,hogy 5öst kapjanak,de én tavaly 3,8-re álltam,most pedig 4,3-re állok és sokkal jobb jegyeket kapok,mint tavaly.Régen vagdostam magam,és most rám jött,hogy ezt újra megtenném,de nem lehet,mert azzal másoknak is ártok.Most már odáig süllyedtem,hogy cigihez nyúlok.Tudom ez nagy marhaság,de néha amikor rám jön a sírhatnék vagy,ha valamiért ideges vagyok legszívesebben a cigihez fordulnék.Elhiszem,hogy most egy olyan hülye kamasznak hisztek,aki csak itt siránkozik,de szeretném a segítségeteket kérni.Mi lehetett a baj?Miért lettem ilyen?Zárkózott vagyok,mert minden rossz érzéstől félek.Nem akarok ilyen lenni!Mindenki emósnak hív a suliba..Kérlek segítsetek,hogy ne jussanak ilyen dolgok az eszembe,amikor épp ki vagyok bukva egy kis dolog miatt.