Ti mit gondolnátok, ha látnátok egy lányt a buszon, aki könyvet olvas és sírdogál?

Nem tudom, de arra biztos nem gondolnék hogy a könyv miatt.

Az hogy mélyen érző ember vagy, nem biztos hogy szerencsés dolog. (szerintem)

Én azt, hogy egy mélyen érző emberől van szó, aki beleélte magát a könyvbe és elsírta magát. És boldog lennék, hogy a mai érzéketlen, elgépiesedett, önző és mindent agyonracionalizáló világunkban még láthatok ilyen embert, és egyben sajnálnám is őt, ha látnám, hogy szégyenkezik - pedig nincs miért.

Légy rá büszke, hogy EMBER vagy. :)

Én nem csodálkozok azon, hogy sokan megnéztek.

Kicsit furcsa, hogy egy könyvet olvasva valaki ilyen heves érzelmi reakciókban törjön ki. Bár szerintem majdnem midnenkinél el lehetne ezt érni, ha bizonyos, számára nagyon megható vagy fájdalmas dolgot olvastatunk vele, csak akkor is ritka. Főleg, hogy egy emberekkel teletömött közterületen.

Nagyon szimpatikus lenne!

Én meg elsírom magam egy Chopin darab hallgatása közben a buszon, pedig fiú vagyok... Én is nagyon érzékeny ember vagyok. Így sokkal színesebb az életem. Még a -lelki- fájdalom is lehet gyönyörű.

Azt hinném, hogy nem a könyv miatt sír.

De ha tudnám, hogy a könyv miatt csak mosolyognék, amitől ő is mosolyra fakadna valószínűleg.