Minden dicsőség múlandó?

" A siker nem végleges, a bukás nem végzetes. " - Winston Churchill

Arra értendő, hogy az életben mindig tudni kell a talajon maradni.

Minden változik , a kocka mindig fordul, ezért ostobaság azt gondolni, hogy ha elértünk adott ponthoz, akkor állandóan azon a ponton fogunk maradni - a változás mindig jönni fog, akár negatív, akár pozitív értelemben.

Attól függ, hogy te hogy éled meg és neked mi a dicsőség. Ha neked az a dicsőség, hogy minden ember sztároljon téged (lásd való világos szutykok) akkor az a dicsőség múlandó lesz. Viszont ha azt tartod dicsőségnek, hogy elértél valamit, az tarthat életed végéig. Tovább, úgy gondolom, nem is kell, hogy tartson. Jó érzés tudni, hogy esetleg beszélnek rólad a halálod után, de szerintem az téged már nem érint.

Éld úgy az életedet, hogy te dicsőségnek érezd azt, és akkor nem lesz múlandó, számodra legalábbis nem. Én például dicsőségként élem meg magamban azt, ha segítek egy idős embernek átkelni a zebrán. Nem nagy dolog, bárki megtenné, de annak az embernek örömet okoztam, ez örömet okozott nekem, és noha elfelejtődik, az érzés nem múlik (szerintem).

ha nagyon logikusban gondoljuk végig akkor igen,mert amikor a nap elpusztul és megszűnik a földi élet,akkor minden el fog tűnni.

de ha belegondolsz az igazán nagy tettekbe és dicsőségekbe pl akhilleusz,a 300 spártai,nagy sándor,cézár tetteibe,akkor azok fent fognak maradni amíg civilizáció létezik.

ezért a dicsőség mértékének függvénye a hallhatatlanság.

Nemcsak múlandó; relatív is.

Lásd az azeri baltás gyilkos esetét, vagy bármelyik történelmi hódítót.