Szerintetek milyen ember vagyok ha így gondolkozok? Mielőtt a férfiak lehurrognának, az előtt fontolják meg, hogy igazuk van-e!

Attól függ milyen korosztályról beszélünk.

Nagyon nehéz huszonévesen elindulni, főleg úgy hogy ha semmi segítségre nem számíthat az ember, és önmagának kell minden előteremtenie.

Viszont, ha valakinek 30-40 évesen sincs önálló élete, az általában gyanús, főleg, ha közben van normális munkája, akkor felmerül a kérdés, hogy mihez kezd a pénzével, vannak-e egyáltalán tervei, vagy csak a szórakozás és a pillanatnyi örömök érdeklik.

Persze hogy fontosak az anyagiak, csak nem mindenkinek úgyan úgy.

Erre csak azt tudom írni, hogy nekem pl elvárás egy pasinál a jogosítvány, és a cél a külön életre. A pillanatnyi helyzet lehet akármilyen, de lássam rajta hogy akarja az anyagi biztonságot, és jó úton halad afelé.

Ez azért fontos, mert másképpen egyszerűen nem tudnék felnézni rá, így a kapcsolatunkból hiányozna a kölcsönös tisztelet.

Egyébként meg nem kéne soha a pénzéből, mert nekem is célom jól keresni, és még vinnie sem kell sehova kocsival, mert azt is megoldom.

Egy ismerősömet tudnám felhozni példaként, az anyagiasságra, mert neki az elvárásai hasonlók, viszont abból a célból szeretne pénzes pasit, hogy ne kelljen dolgoznia, és kocsit vezetnie. Legyen elég szabadidő a vásárolgatásra is.

Szerintem az ismerősöd ok nélkül mondta hogy szemét vagy, mert benned nem látom hogy bárkit is ki akarnál használni.

Kérdező, jogos a felvetésed, de szeretnék valamit megjegyezni:

Az éppen meglévő anyagi dolgok helyett szerintem fontosabb az, hogy milyen a személyisége az illetőnek: van elég ambíciója és intelligenciája, meg tud-e élni a jég hátán is, ahogy a mondás tartja. Akiben ezek a tulajdonságok megvannak, biztos mindig talál magának állást, biztos lesz elegendő pénze autóra és jogsira, stb. Én például ilyennek tartom magam, de jelenleg viszonylag hátrább sorolom a szűkös időbeosztásom miatt, hogy jogsit szerezhessek. Akár egy kis trabit is vehetnék mellé, de más dolgokat most fontosabbnak tartok.

Szóval, bizonyos szempontból igazad van az elvárásaiddal kapcsolatban. Csak egy kicsit a dolgok mögé kell tudni látni, mert a jogsi-nemjogsi, autó-nemautó, lakás-nemlakás önmagában nem mindig jó útmutató a férfiakhoz.

Én a kocsit leszarom. Bp-n élek, itt sztem jó a tömegközlekedés. Vészhelyzetben - szökőévente 1x - meg lehet használni taxit. Persze ha vki olyan területen keresne munkát, ahová legtöbbször elvárás a kocsi, de neki nincs jogsija, az mondjuk gáz.

De azt én is elvárom, hogy legalább jövőképe legyen, még akkor is, ha per pill meg a szüleivel vagy a lakótársaival lakik. Spóroljon, legyen annyi pénze, hogy amikor le akar vki mellett horgonyozni, akkor legyen legalább egy albérlet. És ez nem is anyagilag fontos nekem, hanem hozzáállás szempontjából. Biztonságban lehetek-e mellette, lehet-e rá alapozni, lehet-e vele közös jövőt tervezni. Nyilván ha fiatalabb lennék, akkor ezen nem gondolkoznék, de idén 25 éves leszek, nyilván nem a 20-21 éves, még koliban lakó srácok között fogok keresgélni, hanem az idősebb korosztályban, ahol még azért már fontos, hogy vmit letegyen vki az asztalra, főleg ha gyereket is szeretne.

És ezt mondom úgy, hogy nem szándékozom eltartatni magam, van önálló lakásom. Nem azért keresek önálló férfit, mert rá akarnék akaszkodni, hanem azért, mert megbízhatatlan, nagy gyerek emberrel nem tartanám elképzelhetőnek a közös jövőt, az együttélést.

#6 - Na ilyen nőből kellene több, sokkal szimpatikusabb a hozzáállása, mint a kérdezőé. Persze elismerem, nektek is biztos támasz kell, akire lehet számítani és nem dőltök be pár hónap/év után anyagilag, mint egy ócska disznóól ajtaja, de abba is bele kell gondolni, hogy nem könnyű önállósodni, egyszerűen ellehetetleníti az állam. Persze mondhatjuk, hogy egyeseknek akkor miért sikerül, de ehhez meg annyi hozzáfűzni valóm van, hogy ha egy 100 férőhelyes buszra felszállnak 150-en, nem mindenkinek lesz helye. ;)

(Szóltam úgy a kérdéshez, hogy nem szüleim nyakán csüngök, mielőtt megszólja valaki)

Tehát sok #6-ost, kevesebb kérdezőt! :)