Nők ti örültök hogy nőnek születtetek?

Mintha egy csipetnyi gúnyt éreznék a leírásban...

Nos, te mit szólnál, ha havonta egyszer, 5+ napig dőlne belőled a vér, és olyan alhasi görcseid lennének, hogy legszívesebben ordítanál? Hogy szüléskor szétszakadsz? Hogy ha szűz vagy, prűdnek, ha pedig több partnered volt, ribizlinek titulálnak? Vagy lenne benned egy megfelelési kényszer a társadalom iránt, hogy szőrteleníts, mert úgy vagy szép; fesd magad, nem árthat; öltözz nőiesen, hiszen Nő vagy; ne egyél annyit, mint egy víziló, mert azokra rá sem néznek? Esetleg, ha csendben is, de lebegnek körülötted a böszme, szexista sztereotípiák, hátrányos megkülönböztetés - mert hiába fog itt jelentkezni pár férfiember, attól még cseszettül de megkülönböztetnek. Jobbik esetben felhoznak egy szerencsétlen érvet, hogy miért nem tudnád elvégezni ezt vagy azt.

Persze, mindig vannak kivételek. Valaki élvezi a nőiességet - mert annak is megvannak a pozitívumai. Én viszont még nem jöttem rá azokra.

Igen.

Nőként is vannak nehézségek és férfiként is. Minden attól függ, hogy az ember miként kezeli őket.

Ha problémákról van szó, akkor találunk eleget férfi téren is és női téren is, úgyhogy tapasztalatlan és irracionális állítás azt mondani, hogy az egyik nemnek jelentősen több/kevesebb oka van örülni annak, hogy az adott nemhez tartozik.

„Valaki élvezi a nőiességet - mert annak is megvannak a pozitívumai. Én viszont még nem jöttem rá azokra. ” – Hát akkor kívánom neked, hogy a közeljövőben minél hamarabb találd meg a nőiesség előnyeit és maga az egyensúlyt saját magadon belül.

Lehet úgy is nézni a dolgokat, ahogyan te leírtad, de az égvilágon semmire sem fogsz menni ezzel a hozzáállásal.

Tapasztalataimból adódóan feltudnék sorolni egy egész oldalnyi panaszt ( vesszővel elválasztva egymás után, nem külön sorba ) női oldalról is és férfi oldalról is, tehát értelmetlenség fennakadnia mindenkinek a saját nemének problémáin, mert azok vannak mindkét oldalon és ha a másik oldalon lennél, akkor azért nyavalyognál, mert ott vagy.

Ilyen az ember, semmi sem elég jó neki. Ami nem baj, abban az esetben, ha ezt konstruktívan használja fel. Azzal viszont mindenki a saját életét teszi tönkre, hogy nem tanulja meg kezelni a hátrányokat és felhasználni az előnyöket egy olyan módon, hogy sikeres balanszt hozzon létre és ennek hiányában van az , hogy magyarán mondva valaki életképtelenné válik. De lehet valaki életképtelen férfiként is és nőként is, nyilvánvalóan, ami ismételten csak azt bizonyítja, hogy egyéni felfogási problémáról van szó, nem pedig egy univerzális, nemtől függő problémáról.

Én örülök!

Amit előttem írtak a problémákról, azok az élet velejárói. Így szoktam meg hónapról hónapra, így fogadom el, ezekkel a törvényszerű dolgokkal élek együtt.

Eddig női mivoltomnak csak az előnyeit ismertem meg, pedig már a 36-ot taposom. Hátrányom nem, csak előnyöm származott belőle.

Kedvesebbek velem az emberek mint a férfiakkal, nem büntet meg a rendőr, eljátszhatom a hülyét ha úgy tartja kedvem, és soha senki nem haragszik rám. No meg hisztizhetek is ha arról van szó, mert nő vagyok. Nyilván nem szoktam, de ha megtenném, a pasik még vigasztalnának is. Szerintem könnyebb nőnek lenni.

Mindegyik nemnek megvannak a maga gondjai. A depis szindrómáról meg annyit, hogy több depis férfit ismerek, mint nőt. Talán a férfiak nehezebben mutatják ki az érzéseiket, kevésbé beszélnek a problémáikról, de attól még léteznek azok a problémák. Nekem valamiért a férfi ismerőseim könnyen megnyílnak, ezért hidd el, tudom, hogy ők is sokat problémáznak.

Kérdésedre válaszolva örülök, hogy nőnek születtem, mivel kitudom használni az előnyeit.

Én nem szeretem annyira, hogy nő vagyok, de ha őszinte akarok lenni, férfi se lennék. A menstruációval semmi bajom, túl lehet élni, a szüléssel sem, mert szerintem tök nagy élmény lehet, meg a 9 hónappal és társaival sem. A testemmel sincs problémám. Szerintem akkor is szőrtelenítenék, ha férfi lennék, mert szeretem a higéniát és utálom a szőrt. Viszont nem sminkelem magam, mert kényelmetlen és a többi szrság is, mint a szoknya, meg a magassarkú, úgyhogy egyszerű stílusom van és nem terhelem magam a sok hülyeséggel. Egyedül csak az emberek hülye hozzáállásával van problémám, meg az ostoba társadalom elvárásaitól. De úgysem érzek kényszert, hogy megfeleljek nekik és amúgy lesz@rom mindenki véleményét. Csak bár ne futnék össze olyan kö.csögökkel, akik csak azért érzik magukat istennek, mert én nő vagyok és fizikailag gyengébb és ezért úgy érzik, hogy megtehetnek mindent. Ez a hozzáállás szerintem szánalmas és én nem is tudnék beleszeretni egy ilyen kocsogbe. Amúgy tök jól elvagyok nőként, nem érzem nehezebbnek az életemet. Férfi meg azért nem lennék, mert nem igazak a sztereotípiák, hogy a férfi barátságok erősebbek, mert a nő sunyi és hátba szúr, a férfi meg szemtől szembe megy...a nagy faßt. Ugyanolyan sunyik, ha nem sunyibbak, mint a nők...volt szerencsétlenségem sok férfival együtt dolgozni és amit azok leműveltek, szánalmas volt. Ott volt közöttük a falkavezér, mindenki körülötte csaholt, lesték minden kívánságát, volt két kis nyalizógép mellette, az egyik olyan szinten csicska volt, hogy ha azt mondom neki, hogy feküdj hasra, hasra is fekszik...ja, az alfa hím meg egy ostoba kretén volt, aki istennek képzelte magát. Egyetlen normális ember volt az egész társaságban rajtam kívül, egy punk srác, aki korrektül megmondta mindenkinek a véleményét. Úgyhogy ennyit a férfiakról. Szerintem amúgy mindkét nem tele van hülyékkel.

Kérdező, te örülsz annak, hogy bután fogalmazol? (depis szindróma)