Hogyan állítsam le, hogy ne legyen kellemetlen se neki se nekem?

A teremben, ahova járok, megtalált magának egy beszédkényszeres fiú. Én egyedül szeretek edzeni, koncentrálni, de sajnos belesétáltam a csapdájába. Először simán jó eszköz volt, hogy nem válaszolgattam neki, amikor nem vette magát észre, és nem volt más lehetőség; de most ott tartunk, hogy, ha valamit mondani akar ott áll mellettem, és hangosan mondja, hogy ja, koncentrálsz, de ezzel el is rontotta nekem, mert ugye ezek után már megtörik a figyelmem, meg ki tudna magára figyelni, amikor egy bohoc ott ácsorog és nézi az munkát.... A dolog még ezen felül is kezd kellemetlen lenni, mert úgy érzem, valami mást is akar tőlem, amit viszont nem tudok konkrétan megkérdezni tőle, hiszen mindig ugy adja elő, hogy de nehogy azt hidd...elkérte már párszor a számom, ami elől sikeresen kitértem. Az utolsó ilyen sztori, hogy nekem fájós a térdem, ő mondta, hogy tud rá valamit. Az edzés után a kezembe nyomott egy cetlit,azt hittem valami kegyszer neve, hát nem...telefonszám, mailcím. Persze véletlenül elvesztettem a cetlit, viszont ma majdnem lefordultam a melóhelyemen a székről. Központban dologozom egy országos cégnél, amit ő nem tud, hogy hol, csak a nagy cég nevét; viszont a cégnek van ügyfélszolgálata, azon keresztül hagyott nekem üzenetet, hogy hívjam fel, és megadta ujra a számát. Ez már nekem félelmetes... Amit eddig nem írtam, plusz poén, hogy van pasim, látta is ez a gyerek. És ennek ellenére, vagy épp ezért, hiszen nem akar semmit, értitek. A párom mondta, hogy bejön velem egyszer, hogy elmagyarázza a gyereknek, hogy álljon le, de ezt nem tartanám jó ötletnek, hiszen ez elmérgesítené a légkört, és ugy már nem szívesen járnék oda tovább. Nektek van valami ötletetek? Most ott tartok, hogy keresek másik helyet.