Ti semmilyen esetben nem követnétek el öngyilkosságot? Megértitek, sajnáljátok esetleg eltélitek az öngyilkosokat?

Itt nem arról van szó, hogy csak az lehet depressziós aki elvesztette valakijét. Ez egy hosszú folyamat, aminek az lesz az eredménye, hogy az ember képtelen egyedül cselekedni és helyrehozni az életét.

Én sem dícsérem meg azt, aki el akarja dobni az életét, mert butaság. Csak azt nem értem meg, hogy miért jó az nektek, hogy keresitek bennük a hibát és dobálóztok olyan szavakkal mint gyávaság, meg saját hibája, és szinte mérőkanállal méricskélni, hogy bezzeg őt sokkal nagyobb trauma érte, de nem viselte meg ennyire. stb. Miért jobb ítélkezni mentálisan "beteg" emberek felett, mint segíteni vagy csak megpróbálni megérteni?

Örüljetek neki, hogy ilyen erősek vagytok és kibírtok mindent.

Amúgy meg jó, hogy nem megyünk vissza az Ókori Spártába és dobáljuk a Taigetoszról a szerencsétlen, elesett embereket, komolyan. Rengeteg művész, tehetséges tudós is öngyilkos lett akik nélkül szegényebb lett volna a világ ha nem húzzák addig, ameddig. Vannak ilyen emberek akik lelkileg sérülékenyebbek és az életük bizonyos pontján rossz döntéseket hoznak és kész. Lehet tovább ítélkezni.

Hogy miért dobálozunk azzal, hogy gyávaság? Mert az.

Nagyon sok ember, aki akar élni, tele van tervvel, szerető családdal, meghal egy szerencsétlenségben, mások, akiknek meg megadatott hogy éljenek, egyszerűen lemondanak az életről, és megölik magukat.

És mint írtam: lehet sok mindenre hivatkozni depressziónál, és öngyilkosságnál. Mindkettő arra vezethető vissza, hogy valaki képtelen megoldani a problémáit, és még segítsége sincs hozzá. A segítség hiánya, az emberi kapcsolatok hiányát jelentik. Az emberi kapcsolatok hiánya pedig, azt jelenti, hogy eddig se igazán éltél.

Akkor sem értem miért kell ítélkezni. Nem a te életed. Én legfeljebb sajnálom őket. Szerinted ki választja azt önszántából, hogy nem akar boldog lenni, vagy magányos lesz? Senki.

Megkérdezhetem, hogy tapasztaltál-e a családodban ismerőseid között öngyilkosságot és azért haragszol miatta?

Én már jópár olyan emberrel beszélgettem aki megkísérelte, de nem sikerült neki és sokszor tényleg csak a figyelemfelhívás állt mögötte, egy segélyhívás és nem is gondolták komolyan, illetve féltek is tőle, és várta otthon őket a családjuk. Ezt én is valamilyen szinten önző dolognak tartottam, arra viszont jó volt, hogy a családok és barátok akkor döbbentek rá, hogy mennyire nem figyeltek oda arra aki a segítségükre szorult. Vagy nem vették komolyan a baját.

Vannak sajnos olyanok akiknek 4-ére sikerült viszont... És nagyon szomorú ezt látni.

Ja és ezennel bocsánatot kérek a kérdezőtől, hogy egy kissé elkanyarodtunk a témától.