Ti semmilyen esetben nem követnétek el öngyilkosságot? Megértitek, sajnáljátok esetleg eltélitek az öngyilkosokat?

Az öngyilkosság azt jelenti, hogy valaki kijelenti, ő nem képes megoldani a problémáit, és gyáván, a könnyebbik utat választja. Szerintem nem megérthető, és nem sajnálható az, aki öngyilkos lesz. Persze más a helyzet, ha valakinek aközött kell választania, hogy gépekre kötve él/vegetál tovább, vagy meghal. Ez az egy érthető.

De egy szerelmi bánat, egy tönkrement karrier, egy depresszió... Ezek miatt öngyilkosnak lenni önzőség és gyávaság.

Nekem csak akkor elfogadható, ha valaki súlyosan, végső stádiumban beteg, de azt inkább kért eutanázia-nak hívják.

Szerelemi bánat, nehézségek, nagyon gyenge indok az öngyilkosságra.

Minden élőlény legerősebb ösztöne a túlélési ösztön.

A részletező leírásodban pedig, aki nem súlyosan beteg, annak NEM lehet menthetetlen az élete!!!!!!

bumbi02!

Nem is kívánom neked, de a válaszodból látszik, hogy nem találkoztál még olyan emberrel akinek teljesen kilátástalan az élete, aki többet szenvedett mint élt, akinek tényleg nincs semmi aminek örülhetne. A depressziónak (amire szerinted önzőség hivatkozni)számos nagyon komoly oka lehet. Vannak olyan elviselhetetlen tünetei ami akár súlyos elmebetegséghez is vezethet. Tudod a súlyos depresszió,a szorongás nem egy olyan dolog, hogy a hasamra ütök és holnaptól bátor leszek és élettel teli! Igen menekülés az öngyilkosság, de ha valaki nem kap segítséget a közeli hozzátartozóktól és barátoktól akkor szinte lehetetlen kimászni a gödörből és teljes mértékben megértem hogy a mindennapos gyötrődést nem tudja tovább bírni. Hozzátenném, hogy ha én ilyennel találkozok akkor minden követ megmozgatok azért, hogy jobbá tegyem az életét, de nem ítélem el, és nem vágom a fejéhez, hogy milyen önző vagy! Mert pont arra nincs szüksége

A 16-os nagyon bölcs ember.

Ha mindenki ilyen lenne, akkor nem lennének öngyilkosok.

És mi az, ami ilyen súlyos depressziót kiválthat? Nem vagyok pszichológus, de a legtöbb súlyos depresszió az önsajnálatból, a befelé fordulásból, és az emberi kapcsolatok hiányából alakulhat ki. Abból, ha valaki nem képes egy problémával megküzdeni, vagy úgy érzi, hogy nem képes.

És ezt te is írtad, hogy nincs aki segítsen neki. Nem mindenki születhet jó anyagi környezetbe, nem mindenkinek van esélye kitörni egy rétegből. Viszont emberi kapcsolatokat, mindenkinek van esélye építeni. Ha valakinek nincs senkije, aki segíthet a problémáin, ott azért rendesen benne van a saját keze is.

Másrészt.

Amit te leírtál, az mind szép és jó. De hány hajléktalan él az utcán? Akiknek se fedél a fjeük felett, se biztos jövőjük, csak napról napra élnek. És élnek. Nem öngyilkosok. Ismerek olyan hajléktalanokat, akikről tudom hogy legalább 4-5 éve kint vannak az utcán. Pedig aztán, ha valakinek igen, akkor nekik lenne okuk súlyos depresszióra.

És valljuk be, hogy az öngyilkosok többsége nem az ő körükből kerül ki.

Bumbi ebbe ne menjünk bele. Úgy látom nagyon felületesen és szélsőségesen közelítesz a problémához.

Mindenkit más-más hatások érnek az életben és van aki fel tudja őket dolgozni, van aki nem. Szerintem szívtelen dolog egy kétségbeesett vagy vigasztalan embernek azzal példálózni, hogy bezzeg másnak még rosszabb!

Említetted a hajléktalanokat, közülük is sokan lesznek öngyilkosok. (Tudom mert dolgoztam köztük). Másrészt meg a legtöbbjük masszív alkoholista. Az ital is egy menekülési forma, és napi 2-3 liter tablettás bor mellett (annak összekoldulják az árát) nem is nagyon gondolkoznak.

Azzal pedig nem értek egyet, hogy az ember csak a saját hibájából lehet egyedül. Sokszor a családja és a gyermekkori traumák hatására lesz az ember visszahúzódó vagy félénk ezáltal nem tud majd felnőttkorában sem érvényesülni, barátokat szerezni ami önértékelési zavarokhoz és depresszióhoz vezet. A családodat pedig nem válogathatod meg.

A szerelmi bánatot is említetted már korábban. A mai világban az emberek borzasztóan felszínesek. Nem mindenkinek annyit jelent egy kapcsolat, hogy " ha elmegy, jön másik". Van ki a lelki-társát, a mindenét veszíti el akivel megosztotta minden gondolatát, akiben a jövőjét látta és aki nélkül nem találja a helyét a világban. Nem mindenki egy újabb szexpartnert keres, akivel jókat lehet kajálni, bulizni, nagy házat venni, nyaralni menni aztán megcsalni a szomszéd sráccal...

Már pedig emberi kapcsolatokat teremteni.. Ez mindenkinek saját maga dolga. Nem lehet gyerekkori traumákra fogni mindent.. Több ismerősöm is elvesztette gyerekként az apját, volt olyan ismerősöm, aki mindkét szülőjét, rengeteg válás, rengeteg családi konfliktus... Mégis túlélték, ép elmével. Ha valaki nem tud ilyen dolgokat feldolgozni az életben, ott is probléma van. Vagy rosszul nevelték, és túlságosan burokban tartották, vagy nem tudom.

De nem lehet mindent arra fogni, hogy valami trauma történt gyerekkorban. Manapság mindent arra fognak. Azért nem tud koncentrálni a gyerek, mert lelki problémái vannak, azért rossz a gyerek, mert gyerekkori trauma... Azért nem tud megküzdeni a problémákkal, mert gyerekkori trauma. A végtelenségig nem lehet mindent ezekre fogni.

Főleg, hogy az öngyilkosok,illetve azok, akik erről beszélnek, a legtöbb esetben nem olyan helyzetben vannak, hogy 8 évesen elvesztették mindkét szülőt, a nevelőszülők verték, és mindenki ott hagyta, mindenkije meghalt, és állása sincs.. Hanem általában jóval kiegyensúlyozottabb életekből zökkennek ki, és mivel nem szoktak hozzá a "problémakezeléshez", ezért egyből úgy érzik hogy ez az egy megoldás, azért mert nem tudják megoldani 1 nap alatt az adott problémát.