Azok az emberek, akik öngyilkosságot követnek el, azok általában gondosan megtervezik előre, vagy inkább hirtelen felindulásból teszik?

szerintem efőrdul mindekettőből.. bár aki meg túl sokat tervezgeti, nem mindig szokta végre is hajtani.. szóval.. én a hirtelen felindulást gondolom inkább..

vagy úgy, hogy előszőr él tát olyan dolgot, amit nem tud feldolgozni és így tudja csak...

Szerencsére az öngyilkosságok nagy része nem sikerül. Ennek egyrészt az az oka, hogy az illető valójában nem akar meghalni, csak mintegy segélykiáltást küld a környezetének, másrészt meg nem mindig sikerül.

Édesanyám súlyos depressziós volt, és gyakran mondta, hogy meg fogja ölni magát. Egy reggel jókedvűen hagytam otthon, elutaztam három napra, de tervezgettük, hogy mi lesz, ha hazajövök, mit főzünk, stb. Aznap este összeveszett a munkatársaival, hazament és beszedett egy halom altatót. Az volt a szerencse, hogy hamarabb értem haza egy nappal, azonnal mentőt hívtam. Életben maradt, de rácsos ágyba kellett zárni, mikor felébredt, mert kiabált, velem is ordított, hogy miért tettem ezt vele, miért nem hagytam meghalni. Szörnyű volt.

A toxikológiáról átvitték a pszichiátriára, és ott sokáig kezelték. Leszázalékolták, és nagyjából rendbejött. Többször nem próbálkozott.

szerintem előre tervezgetik, persze néha van olyan is, hogy hirtelen, de azért ott is agyalt már rajta előtte sokat

amúgy meg amikor odaérnek, hogy meg kell halni, akkor már nem akarnak, mert a természetes életösztön dolgozik bennük

ezért van sokszor, hogy ha felkötik magukat, akkor utána szét van karmolva az arcuk, mert amikor rászorul a kötél és fuldoklik, akkor már szedné le magáról, de késő

Kedves utolsó!

Édesapád megtaníthatott volna a helyesírás alapjaira mielőtt ezt teszi.

Ja és részvétem!