Miért kap mindenki dührohamot a helyesírási hibák miatt?

Engem nem bosszant fel, be sem szólok, egyszerűen csak igénytelennek és tanulatlannak tartom az illetőt. Egy-egy elütés nem zavar, az mindenkivel előfordul, de ha az alapszavakat valaki képtelen rendesen leírni, az azért szúrja a szemem. Pl. muszáj helyett muszály, lesz helyett lessz...

Aki meg a vok, vaok, wan szavakat használja, annak nem is válaszolok.

Ami viszont idegesítő, hogy ha valaki egybehány egy hosszú szöveget értelmetlenül, hogy képtelenség kihámozni, hogy mit akar, mi a kérdés.

nem kapok dührohamot, inkább elszomorodom. illetve sajnálom az illető magyartanárát, mert őt tuti a guta kerülgeti mikor a dolgozatot javítja. remélem az érettségiről úgy kivágja mint a cicát kakálni.

sajnos van egy kolléganőm, aki már 40 is elmúlt bőven, de olyan szinten gyalázatosak az írásbeli megnyilvánulásai, hogy fizikai fájdalmat érzek minden egyes e-mailjének olvasásakor. néha elfog a perverz vágy, hogy visszaküldjem neki kijavítva, csak akkor sajnos nem maradna időm az érdemi munkámra. :)

egyszer az ilyen tanulatlan, unintelligens suttyó elé tenném a saját irományát, szerintem ő maga nem tudná kihámozni hogy miről szól a szöveg.

aki képtelen arra, hogy normálisan, összeszedetten feltegyen egy kérdést írásban, az inkább hívja fel a lelkisegélyszolgálatot, ott elég beszélni, nem szükséges a helyesírás.

no meg pl. ha én nem tudok énekelni, és mégis kiállok közönség elé dalolászni, akkor lehet hogy még paradicsommal is megdobnak, de minimum kifütyülnek. ha valaki nem tud írni, akkor ugyanez a helyzet: kapja az ívet, teszem hozzá jogosan.

UI: igen, tudom, az egybe-és külön írás nem megy minden szónál, alá is húzta a nyelvhelyesség-ellenőrző.

bár odáig azért eljutottam az egyedfejlődés szintjén, hogy az igekötőket tudom mikor írjuk egybe, és mikor külön :)

nem vagyok szép, olyan túl okos sem, de az a minimum, hogy megtisztelem annyival az anyanyelvemet és az engem olvasókat, hogy érthetően, a lehető legkevesebb hibával írom le a gondolataimat.

Ez nem dühroham kérdése. Egyszerűen igénytelen az, aki az anyanyelvét sem beszéli, írja tökéletesen. Hogy lehet így komolyan venni a véleményét? Én pl. tudok angolul, de közel sem tökéletesen. Gond nélkül meg tudnám írni ezt a hozzászólást angolul, de biztos többen nekem esnének, mert valószínűleg ejtenék hibákat. Nagy hangon kioktatnának nálam jobb angolosok, rámutatva miket rontottam el. Akkor az anyanyelvünk használatát ugyan miért nem kérhetjük számon?

Nem elütésekről beszélek, hanem következetes és durva hibákról. Ami nagyon zavar az a ba-, be-, ban-, ben-, keverése. "Ma voltam iskolába", "Mennyit lehet keresni Londonba?" és hasonlók. Hemzseg a GYK a "lessz" - től, "mi a külömbség", "eszt, aszt", "kissebb", "muszály". Falra megyek a mindenáron való nagybetűs megszólításoktól. Az Ön megszólításban, levélben helyénvaló, a Te szerelmeslevélben, vagy az Ő, ha egy hívő Istenről vagy egy nagyon fontos személyről beszél. De minek a Te, Én, Ti, Neked, Bennetek, Rólad és a többi nagybetűvel írása? Ilyen az írott irodalomban, könyvekben nincs.

Persze én is hibázok néha, de ha felhívják a figyelmem erre, megköszönöm.

HakapesziM-hez csatlakozva az igényességről:

Egy beszélgetésben Hient kérdezték, miért nem énekel vietnamiul is. Ezt a választ adta:

Magyarországon nevelkedett, magyarul jól beszél. Vietnamiul sajnos csak akcentussal. Addig nem akar ezen a nyelven énekelni, amíg nem hibátlan a nyelvtudása.

Ügye, ennek a zozzászólásomnak nem sok köze van a kérdéshez? Vagy talán mégis?