Mi a véleményetek? Ki teszi jobban amit tesz?

Az aki boldog. :)

Egyébként szerintem a második, mert nem teszi annyira tönkre a szemét a számítógép bámulása, tartalmasabb és hasznosabb dolgokkal tölti el az idejét. Persze lehet hogy a gépező emberke is hasznos dolgokat csinál, bár én úgy képzelem hogy csak játszik. (A véleményem akkor sem változna)

A bulizást meg baráti összejövetelnek valamint diszkóban lerészegedésnek is el lehet képzelni. Aki meg nem jár bulizni az még ugyanúgy szórakozhat a barátaival, pl. nassolnak, néznek valamit, beszélgetnek, vásarolnak, sétálnak ésatöbbi ésatöbbi. :)

Ha csak a jegyeket nézzük akkor az első, de az is puskázhat. A második meg lehet hogy a lelkét is kidolgozza a kevésbé jó jegyekért de legalább szorgalmas és azt többnyire értékelik, meg neki is jobb.

Egy sokat gépező nem bulizós lány véleménye :D

Mindenképp a 2.

Az első rengeteg időt elpazarol az életéből, amit nem tud majd később hasznosítani. A másik oldalon meg, ha minimális tanulással vannak jó jegyei, akkor azt jelentené, hogy jó esze van a gyereknek, de ha csak olyan szinten használja az agyát, amennyi épphogy szükséges az iskolai tananyaghoz, azzal szintén nem viszi sokra. Mert lesz egy papírja, jó jegyekkel, de nem valódi, biztos tudással.

Míg a második, bár ezen az elképzelésen is lehetne mit javítani, de legalább tapasztalatot szerez a valódi élet terén, képes lesz ellátni saját magát. És a barátokat sem az határozza meg, hogy hány buliban volt velük az ember.

Nekem jó jegyeim voltak, mindenféle dicséreteket is kaptam néha, igazgatóit is. Igazából szerettem a középsulit mert megtaláltam a hangot a legtöbb tanárral meg a diákok nagy részével is. Lényegében ott éltem mert kollégista voltam. Aztán vége lett. Ki kellett szállni az inkubátorból. Az egyetem tele volt fura emberekkel, nem volt pénzem, nem volt időm, nem volt energiám. Sok stressz, futás, loholás, tanulás egy ismeretlen új (és veszélyes) környezetben. Kibírtam egy évet, de nem volt pénzem 400 km-t utazni 1-2 hetente + albérlet, rezsi, meg maradjál életben egyedül egy városban úgy, hogy közben egész nap az iskolában vagy, oda is figyelsz, tanulsz otthon is de még van időd normális kajára is, takarítani néha, stb.. szóval csak a szokásos.

Na akkor dobtam el az ékszíjat, megcsináltam egy másik sulit, 2 év volt, felsőfokú végzetség ugyanúgy, műszaki. Suli után rájöttem, hogy nem ér semmit a papírom, nem ismerek senkit, hiába voltam full 5-ös tanuló. Ha 2-es lettem volna az se érdekelne senkit. Nincs nyelvvizsgám az az első probléma. A második az, hogy mindenből tanítottak egy kicsit de az életre egyik iskolában sem tanítanak meg.

Szóval most az van, hogy dolgozom. Nem ez a meló volt életem célja de legalább van valami és annyira nem is stresszes csak elég veszélyes. Egy tűz- és robbanásveszélyes gyárban felügyelem az automatizált rendszereket. (amik mindig elromlanak :P)

Kevés pénzért, cserébe sok időmet elvesz.

Én azt javaslom inkább, hogy legyél boldog amíg lehetsz. Legyenek barátaid akikkel mindig számíthattok egymásra. Én is csak árjuk számíthatok. És ha van valami olyan terved a jövőben, hogy jogosítvány vagy bármi hasonló, akkor azt csináld meg addig, amíg suli mellett teheted vagy nyári szünetben vagy ilyesmi, mert egyetemre ha mész, ott lehetetlen lesz (normális szakon, mert büfészakra be se kell járni aztán átmész csak a wc-papírral vetekszik az értéke annak is) utána meg a meló miatt nem biztos, hogy túl gyorsan fogod az álmaidat megvalósítani.

Addig élj amíg teheted, komolyan mondom!

Ez nem azt jelenti, hogy idd le magad a földig és hasonlók. Az nem élet. Komolyan élj. Barátkozz emberekkel, beszélgess, járj közösségbe, nevelj háziállatot, szépítsd a házatok, a szobád vagy akármit, nevess sokat, légy vidám, játssz és szórakozz amíg teheted mert ha elkezdődik a nagybetűs élet adókkal, csekkekkel, szabályokkal, törvényekkel, politikával és hasonló finomságokkal akkor vissza fogod sírni a fiatal korod.