Miért beszélünk férfiúi büszkeségről?

Nézd Kérdező, van egy Karinthy-örökbecsű:

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi leszek. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

Egy férfi nagyjából úgy fog viselkedni női társaságban, amit az adott női szubkultúra elvár tőle, vagy amiről azt hiszi, hogy az adott nők elvárják... egy Barbie-társaságban egy férfi önkénytelenül is Kenként kezd nyomulni, ha érted:)

Egyébként én életemben soha nem vágtam fel sem anyagiakkal sem egzisztenciával, mert hogy sose vót, meg rühellem is... meg nyilván erre bukó nők társaságát se keresem, mert hát AZ után, azon kívül mit kezdjek velük?:)

Ha hiszed, ha nem, a párommal végső soron az antikapitalizmusunk, rendszergyűlöletünk hozott össze... már vagy 17 éve:)

1! ez nagyon jó! Megfogalmaztad helyettem is. :)

Azt kapják az emberek, amit elvárnak. Én is azt adom, amit látom, hogy "akarnak", csak sokszor nincs türelmem játszadozni, ezért inkább "bunkón" tovább lépek.

Ha majd olyan lánnyal dumálok, aki nem elvár, hanem csak megismerni akar, akkor leszek őszinte, és ha őszinte leszek, eldől, hogy a jellemem értékes-e a számára (és viszont). De míg csak színház az élet, addig a szereplőgárda ne panaszkodjon a szereposztásért. :P

23f

Vagy te kevered össze a fogalmakat, vagy más keverte össze neked, és elhitette hogy ezek a dolgok összefüggenek, de elárulom, hogy nem!

A büszkeség az büszkeség, és azért lehet férfiúi büszkeségről beszélni, mert egy férfias férfinak ez általában egy elég fejlett adottsága.

Ebbe viszont nem férnek bele az általad említett dolgok.

A bosszú pitiáner suttyóság.

A felvágósság nagyképűség, semmi köze a büszkeséghez.

A pénzzel való rajkodásnak meg még annyira sincs.

Fényévekre vannak egymástól ezek a dolgok, nem is értem, hogy hoztad őket összefüggésbe.

Vagy ha arra gondolsz, hogy ezek ellenére miért lehet büszkeségről beszélni, arra ugyanez a válasz.

Mivel semmi közük egymáshoz, így nem is kizáró ok.

Ez olyan, mint ha valakinek kék a szeme, attól még lehet 43-mas lába. Nem kizáró ok.

Attól, hogy valaki bosszúálló típus, még nagyon is lehet büszke.

Ilyeneket meg hogy "Van olyan, aki nem?" szerintem a saját érdekedben hanyagold, mert az ilyen bugyuta közhelyes általánosításokkal csak magadat égeted.

Erre nem tudom a választ.

Ilyenek az emberek. A nők is.

Ez van... Valóban ritka az olyan ember, aki felül tud emelkedni egy szakítás, vagy visszautasítás kellemetlenségein.

Lehet, hogy a tapasztalatlanság, vagy a rossz példák miatt. Mert idősebben szerintem ritkul az ilyen hozzáállás.