A megfontoltságra miért mondják azt, hogy határozatlanság, gyávaság?

Mindig ezt mondják, mindig is ezt mondták. Hogy határozatlan és gyáva vagyok, mert nem szedem le a másik fejét, nem ugrok neki egyből, nem azt mondom neki személyesen, amit kidühöngök magamban. Aztán ha erre felkapom a vizet, hogy gyáva vagyok, akkor "na látod, velem mersz így beszélni, kétszínű vagy". Tehát mindegy mit csinálok, a vége ez. Egyébként én nem vagyok egyik sem szerintem. Tegnap volt egy ilyen eset, hogy konfliktusom lett valakivel, akire mérges lettem, de mégis intelligensen, kapukat nyitvahagyva válaszoltam neki, és láss csodát, megoldódott. Ha indulatosan beszélek vele, amik az első gondolataim voltak, leégettem volna magam, és minden rosszul sül el. Szóval nem értem, de elegem van ebből, hogy nem tudok ebből kitörni, mert igazából rámragadt ez a határozatlan jelző.