Mi a véleményed egy olyan az emberről, akinek fegyvere van?

A fegyver önmagában semmit nem jelent. Apukámnak is van, mert a nagyapjától örökölte, aki vadász volt és akit nagyon szeretett. Így a puskák megvannak, de egész évben a szekrényben pihennek. Talán 1991-ben volt utoljára vadászni :D Csak akkor veszi elő, amikor be kell vinni a hivatalba bemutatni, hogy meghosszabbítsák az engedélyt. Vagy valami ilyesmi.

Mivel úgy nőttem fel, hogy tudtam, vannak fegyverek a házban, sőt egy időben a szobámban, így ez közömbös. De benne van az is, hogy pontosan tudtam, hogy apukám kegyeleti okokból tartja, illetve mindig tervezgette, hogy majd eljár megint vadászni.

Ha valaki azért vesz fegyvert, hogy használja is önvédelemre vagy bármilyen okból ember ellen, az egész más kategória. Attól kissé tartok, mert valószínűleg alapjáraton violensebb típusú ember.

És ha valaki hivatalból hordja, mert pl. rendőr, az megint egy másik kategória.

Szóval összességében az a tény, hogy valakinek fegyvere van, még nem mond semmit. Több körülmény alapján azonban igen, az emberből kivált valamilyen érzést. Egy rendőr számomra biztonságérzetet nyújt, azonban azoktól, akik azért tartanak fegyvert, hogy megvédjék magukat, mert "a rendőrségben nem bíznak", elég erősen tartok.

Nekem csak gáz-riasztóm és gumilövedékesem van, de hidd el a laikusok úgy néznek rá, mintha éles lenne.

A legegyszerűbb, ha csak kevesekkel osztod meg ezt. Nálam a szűk családi kör tudja (6 ember), a 2 lakótársam, az egyetemi közösségemből 1 ember és az itthoni barátaim közül még 3 ember.

A legtöbb embernek nem kötöm az orrára, akármennyire jóban vagyok velük, mert sokan már akkor is csak lestek, amikor a gázspray-met megmutattam nekik, a szokásos gagyi, buta kérdésekkel bombázva, nem éppen jóindulatról és elfogadásról téve tanúbizonyságot.

A rokonaim elfogadják mindannyian, a szülők, nagyszülők örülnek hogy van, mert legalább meg tudom védeni magam. A tesóm mondta hogy nem szeretné ha lenne, de azért ő is szívesen kipróbálta.

A lakótársaim örülnek hogy van, mert legalább otthonvédelemre is lehet használni őket és ők is nagyobb biztonságban vannak velük, mint nélkülük.

És 2 barátomnak is az én hatásomra lett gáz/gumis pisztolya, szóval nekik sincs vele bajuk.

Vagy nagyon szerencsés vagyok a körülöttem lévő emberekkel, de inkább arra gondolok hogy csak a legközelebb állókkal oszd meg. Mondjuk a 12, hozzád legközelebb állóval. Vagy amennyi embert igazán közel érzel magadhoz.

Kollégáknak(iskolatársaknak), haveroknak, ismerősöknek én biztos nem mondanám el, illetve nem is mondom el most sem. Nem ismernek annyira, hogy feltétlenül megértsék és elfogadják a motivációimat, de szerintem még az sem lenne sokuknak elég, ha azt mondanám hogy a fegyverrel akár az életem árán is megvédeném még őket is. Tehát nem félniük kell az enyémtől, hanem nagyságrendekkel nagyobb biztonságban érezniük magukat vele(m), mint nélküle(m).