Ti sem szeretitek a "meglepetésvendégeket"?

Nem nagyon. Ha nem hívtam senkit, akkor úgy készülök, hogy nem jön senki, és csinálom a dolgomat, vagy ha épp nincs dolgom, akkor elfoglalom magam valami kellemes tevékenységgel, amihez meg nem igénylek társaságot. Nagyon tudom utálni, ha épp leülnék egy könyvet elolvasni, vagy egy filmet megnézni, és csöngetnek. Azt meg pláne, ha tényleg van valami dolgom, mondjuk takarítok, vagy főleg ha főzök valamit, ami olyan, hogy ott kell állnom mellette, mert odaég, vagy akármi, és akkor jön valaki.

Igaz, hívatlan vendég nem nagyon szokott jönni hozzánk, csak ilyen mindenféle házalók (redőnyös, jehovás, satöbbi), de azokat el is szoktam hajtani. Ha érdekelne a szolgáltatásuk, én magam hívnám őket, de mivel nem érdekel, engem ne zaklassanak a saját otthonomban.

Megbeszélés nélkül beállítani maximum a szüleim szoktak, de ők is úgy, hogy előtte telefonálnak, hogy pont erre járnak, felugranának ezért vagy azért pár percre, ha ráérünk. De ha nem érünk rá, akkor azt meg lehet mondani, és nincs sértődés belőle.

A mai világban már a minimum egy telefon, ha jönni akar az illetó.

Ha nem szól csak jön, akkor valószínűleg az ajtoban el is búcsúzunk egymástól. Nem a rend vagy épp rumli miatt, hanem mert pofátlanságnak tartom.