Van olyan ember akinek ilyen nyomorult élete volt?

Kiskorom finoman szólva sz*r volt, muter gyógyíthatatlan beteg, fater alkoholista és szerencsejátékos, mellesleg házat is elgépezte. Folyton veszekedés és ordibálás volt, suliban gondolom emiatt elégé antiszoc voltam. Középsuliban gyógyíthatatlan beteg lettem, gyógyszerek totál kikészítettek, többször megműtöttek, kb. 5 évig élőhalottként éltem, olyan voltam mint egy zombi. Gyógyszerektől több száz pattanás volt a testemen, főleg az arcomon, ennek máig megmaradt a nyoma és eléggé kisebbség komplexusom van emiatt. Immurrendszerem nuku folyton gombásodok mindenhol, lebetegedek, egy kis karcolás 1 hét alatt gyógyul be rajtam, gyógyszerek nem érnek semmit. Konfortérzetem nuku, csajozás terén úgy álok hogy sehogy. Nem is igazán az zavar, hogy nem dughatok, hanem hogy nincs társam. Ha meg véletlenül eljutok odáig, hogy egy olyan csaj érdeklődik utánam aki nekem is bejön, akkor megfutamodok, mert megszólal a hang bennem hogy úgy se lennél elég jó neki, ami teljesen igaz, mert minden ujjára juthatna egy nálam jobb pasi. Sokszor gondolok a halálra is, már odáig jutottam hogy csak a békét és a megnyugvást látom benne, legszívesebben elaludnék és fel se ébrednék többé. Sokszor csak a kilátástalanságot látom, most fogok végezni a szakmámmal, lehet állásom is lenne, jogsi is mindjárt meg lesz, de egyszerűen nem érzem többnek magam. Csak megyek előre az életben, minden kedv nélkül.