Mi volt eddigi életetek legszomorúbb pillanata? Hogy tettétek túl magatok ezen?

Mikor szakított velem a barátom.. Sírtam két napot egyhuzamban, nem ettem, nem beszéltem, vegetáltam.. Aztán egy barátnőm rávett, hogy költözzem hozzá egy darabig amíg túl leszek rajta.. Filmet néztünk, beszélgettünk és rengeteget ittunk.. Aztán hazajöttem és elkezdtem tovább élni az életem.. Egy ideig nehéz volt még, nagyon lehangolt voltam, random időpontokban elsírtam magam, de aztán helyre rázódtam.. Azt hiszem az segített, hogy megpróbáltam tovább élni..

Meghalt valaki akit nagyon szerettem. És részben az én hibámból. Fiú létemre hetekig sírtam. Azelőtt balhékerülő visszahúzódó ember voltam. Most mikor külső szemmel visszagondolok nem ez mondható el rólam. Az iskolában mindenkinek csak a baja van velem. Általában félrevonulva rajzolgatok. A tanárok is utálnak, de mivel mindig tudok mindent nem bírnak buktatni.Az osztálytársak nem érdekelnek. Bunkók velem. Általában nem nagyon foglalkoznak velem, de ha valami bajuk van nem hagyom magam. Suli után ha hazamegyek vagy sírok vagy alszok, vagy mindkettő. Egyetlen barátom van, egy lány aki mindig mellettem volt. Igazából ha nem rögtön hazamegyek akkor vele vagyok. Nagyon hálás vagyok neki amiért ennyit segített és segít a mai napig. És nem hagyom hogy valami baja essen.

Az, hogy nem haltam meg születésem pillanatába. Ezen nem sikerült túllépnem 17 év alatt

Mikor a férjem elhagyott minket, és a 2,5 éves kisfiam folyton azt kérdezgette, mikor jön haza apa. Életem legszomorúbb hónapjai voltak. Igyekeztem őt lefoglalni, minél többet szeretgetni és pozitívan gondolkodni, bízni benne, hogy minden rendbe jön.

Amikor a bátyám fiatalon, váratlanul meghalt.

Barátnőm meghalt

Amikor a húgomat elütötte egy villamos. Szerintem sosem leszek igazán túl rajta.

Azt hiszem elfelejtettem. Ez is volt a célom.