Szerintetek mitől lesz jó író, egy ember?

Mivel nem hogy jó író de semmilyen író se vagyok így a fő kérdésre nem tudok válaszolni.

"Titeket mi fog meg egy írásban? Honnan döntitek el azt, hogy jó?"

Számomra fontos hogy érdekfeszítő legyen. (Ha unalmas leteszem a könyvet/újságot stb.) Ehhez ugye az írónak tudnia kell megfelelő témát választani, ugyanakkor sok múlik az olvasó egyéni ízlésén is: mi érdekli, mi az a megfogalmazási mód amitől pl. egy számára ismeretlen téma (amiről azt se tudja még hogy érdekes lehet e számára) érdekes lesz. Én pl. kifutok a világból a szereplők és/vagy helyszínek hosszan, minden jelentéktelen részletre kiterjedő leírásától, számomra unalmas, számomra cselekmény kell, hogy történjen valami (ezért is tettem le annak idején a Tüskevárt a 6. oldal után - és még az se tudott meghatni hogy kötelező olvasmány volt). Persze kell hogy az olvasónak fogalma legyen az egyes szereplők/helyszínek kinézetéről, hangulatáról de nem szabad átesni a ló túloldalára. (Legalábbis annak aki számomra - is - akar írni valamit) Erre pedig jók a különféle irodalmi eszközök (hangulatjelző- és hangutánzó szavak, metaforák stb.)

Ugyanakkor persze jó (és megfelelő mennyiségű) cselekmény is kell.

"S ha esetleg ti akarnátok írók lenni, hogyan fejlesztenétek az írás készségeteket?"

A legfontosabb szerintem: a helyesírás. Ha az nincs írói karrier sincs (ki látott már befutott írót rossz helyesírással?).

A második amit tennék: bővíteném a szókincsemet, ehhez pedig NAGYON sokat olvasnék, főként abban a műfajban amiben én is ki szeretném próbálni magam.

És ami még fontos: alaposan utánanéznék az általam választott témának, hogy hiteles legyen az írás.

Nekem a kedvenc íróm Stephen King, akire teljesen véletlenül találtam rá. Megismerkedtem számos híres és elismert író alkotásaival az évek során, főképp az iskolai tanulmányok alatt, de Stephen King számomra minden más író közül kimagaslik.

Egy komplett világot ábrázol a műveiben, amelyben a jónak és a rossznak olyan váltakozó dominanciája és szimbolikája van, hogy gyakran megtévesztő és elgondolkodtató a kettő mivolta és annak szerepe a világban.

Az emberi jellem kíméletlenül van körvonalazva, a makulátlanság nem létezik, az idealisztikus karakterek helyett a realisztikus egyéniségek mutatkoznak meg.

A stílus nyers, szarkasztikus, harsh, objektív, ugyanakkor éleslátású, szabadelvű és fesztelen.

A nézőpontok folyamatosan váltakoznak, amely többsíkú gondolkozást feltételez.

Az élet kiábrándító, durva igazságai nincsenek eltitkolva vagy kiszépítve az olvasó előtt. Minden olyan részlet helyet kap, amelyet más író kihagy műveiben azért, mert nem tartja őket illőnek ahhoz, hogy leírja őket- King ezzel ellentétben nem “ kíméli “ az olvasót, nem mártja cukormázba a kegyetlen igazságot és nem tartózkodik leírni mindazokat a dolgokat, amelyektől az ember inkább elfordítja a fejét. Az egyik idézete az, hogy “ Csak az ellenségeink mondanak igazat. A barátok és a szeretők vég nélkül hazudnak a kötelesség hálójába szorulva. “ – Ez még az egyik legkíméletesebben és legfinomabban megfogalmazott idézetek közé tartozik.

Minden gondolatnak súlya van és minden kérdés relatív, egy olyan filozófiával bír, amellyel érdemes szemlélni az életet.

Attól, hogy a célközönség igényeinek megfelelő témákról, nekik megfelelő stílusban, szóhasználattal és perspektívából ír. (A sikeres könyv nem feltétlenül "jó", olyan értelemben, hogy értékeket képvisel, de az olvasó igényeit kielégíti - méghozzá sok olvasóét - tehát a célközönség elvárásainak megfelelt).

Ami feltétlenül szükséges a jó íráshoz, az a jó nyelvhasználat és kifejezőkészség, az olvasottság, az ábrázolt téma ismerete, az írástechnikai eszközök megfelelő használata, és a célközönséged igényeinek ismerete.

Ha író szeretnék lenni, először is sokkal többet olvasnék, a legkülönbözőbb, tőlem akár távolabb álló témájú és stílusú könyveket is, rengeteg szépirodalmat, de szórakoztató irodalmat is. És nem csupán műélvezőként, hanem elemzőként is megfigyelném az olvasmányaimat, figyelném a sajátos stílusukat, szóhasználatukat, hogy hogyan építik fel a történetet, a karaktereket, hogyan használják a leírásokat. Így máris sokkal szélesebb látókörrel rendelkeznék, rengeteg különböző stilisztikai példát látnék magam előtt. Ügyelnék, hogy a helyesírásom, központozásom minél jobb, a szóhasználatom minél választékosabb legyen, bővíteném a szókincsem.

Olvasnék továbbá általam kedvelt íróktól származó írástechnikai anyagokat, önéletrajzi témájú könyveket is, hogy megismerjem tudatosan miként építik fel írásaikat, mi zajlik a fejükben, amikor írnak, honnan merítenek ihletet.

Természetesen rengeteget gyakorolnék, visszajelzéseket kérve, lehetőleg nem csak családtól, barátoktól, hanem hozzáértőktől is, amatőr kritikusoktól, írói körökhöz csatlakoznék, olvasnám más művek kritikáit hivatásos kritikusoktól és egyszerű olvasóktól egyaránt. Igyekeznék tanulni a hibáimból és mások hibáiból, folyamatosan fejlődni, sok-sok ujjgyakorlat során rátalálni az írói hangomra. Próbálnám a világot, a saját környezetemet, életemet írói szemmel szemlélni, azaz megfigyelni, elemezni és azon gondolkozni, hogy az apró mozzanatokat, emberi gesztusokat, érzéseket írásban miként fejezhetném ki legjobban.

Összességében véve nem lennék író, mert mint a leírtakból is látszik, remek tehetség (ami fejleszthető, de teljesen nem pótolható, ha valakinek egyszerűen nincs), iszonyatos kitartás, kiváló kritikatűrés, szorgalom szükséges és egy sajátos írói látásmód szükséges hozzá, és persze rengeteg idő. Persze nem minden sikeres író rendelkezik mindennel, amit itt felsoroltam, de a jók mindenképpen, és ha író akarnék lenni, a minőség lenne a célom. Az, hogy valakinek van egy jó története, amit el szeretne mondani, még nem jelenti azt, hogy képes is rá - erre kell a legtöbb kezdő írópalántának rájönnie.

- 1 szükséges, szóismétlés, elnézést.

Amit még kifelejtettem: megvizsgálnám a célközönségem! Kiket akarok megszólítani az írásommal? Gyerekeket? Tinilányokat? Komolyabb hangvételt kedvelő felnőtteket? Milyen olvasmányok fogják meg őket, miért pont azok, és hogyan?

Mi a célom az írásommal? Könnyed szórakoztatást akarok nyújtani? Társadalomkritikát megfogalmazni? Az olvasót a vágyaival, vagy épp félelmeivel szembesíteni? Egy helyzetet a lehető legrealisztikusabban bemutatni, vagy épp, hogy kimozdítani az olvasómat a mindennapok valóságából, és egy fantasztikus világba elkalauzolni?

No, ezekre a kérdésekre is minél alaposabb válaszokat kellene találnom - amíg nem vagyok rá képes, valószínűleg nem vagyok alkalmas írónak (hacsak nem vagyok egy született géniusz, aki ha billentyűzethez ér, az arannyá válik).