Mit tegyek, ebben a helyzetben?

Sziasztok, talán nem a legjobb helyre írom a kérdést de nincs jobb ötletem.

Röviden:

18 éves lány vagyok, apu mindíg is akart egy gyereket, anyu kevésbé de belement, így lettem én. Apu egy okos ember, aki a tanulmányaim terén megköveteli h jó legyek és érezzem h a "tudomány milyen csodálatos". Anyu viszont épp-hogy leérettségizett, és sajnos most alkoholista amióta az eszemet tudom. Apu szerint szép nő volt, kedves társaság imádó. Mára ennek tökéletes ellentéte. (Az első verziót sosem ismertem csak apu mesélgetett). Nem mondom hogy gazdagok vagyunk, de jobban élünk az átlagnál, viszont nem sokkal. Általánosban pont ezért kiutáltak, és a szüleim is úgy neveltek h mindent megtettek helyettem, és mindent megszabtak az életemben, az adott ruha összeállításomtól elkezdve a frizurámon át mindent. Így nőttem fel és ma már olyan vagyok hogyha valaki megkér valamire elvagyok veszve hogyha nem tervezi meg nekem hogy hogyan csináljam meg (mert félek hogy elrontom).

Párom kiskorom óta ismerem, ők úgymond "Józan paraszti" életet élnek. Náluk nincs például az hogy: kés villa kanál. Mindent kanállal, a húst kézzel, néha sütit pl. villával ha olyan de általában kézzel. Náluk jó a 2es, nem kap ki a gyerek ha 3asnál roszabb jegyet kap. Naggyából minden engedett neki, például ha hazafelé összefut egy haverjával és elmennek valahova, csak telefonál h: anyu kések mert xy-al vagyok!.

Nálunk meg megvan határozva, délelőtt 8tól-9ig lehetek kint, konkrét ellenőrizhető indokkal ami nem az h: talizok ezzel meg ezzel. délután 1től 5ig szabadon de páromnak el kell mennie fél 7kor. 5 percet kések már leordítják a fejemet.

Nos, ebből elegem lett, így decemberben a szülinapomon elköltöztem páromhoz. Anyunak megmondtam hogy ha leteszi a piát, visszajövök. De nem így lett. Heti 2x jöttem a szüleimhez, látogatóba (kolesz miatt). Pároméknál jól éreztem magam, nem szóltak rám soha, csak elmondták hogy ezt nem így szokás. Életemben először főztem, teregettem, takaríthattam.

(kihagytam hogy a szüleim utálják az "egyszerű embereket" ők meg a szüleimet azért, ahogy bánnak velem meg beszélnek róluk a hátuk mögött)

Februárban el kellett költöznöm Pároméktól, ide a szüleimhez, mert sajnos abortuszra kellett mennem. A kórházban megígérték, ha leérettségizek ott aludhatok páromnál a nyáron 1x-2x.

De valahányszor elkéretőztem, leszedték a fejem.

Ugyanúgy megy minden mint azelőtt. Párom szeretné ha visszaköltöznék, és valahányszor mesélem h megint kikaptam, mindíg azzal jön h menjek vissza.

És nem tudom, mit tegyek, apu amikor csak látogattam őket teljesen kikészült, sírt folyton, várt "haza". Párom is naponta többször könyörög h menjek, mert nem szereti nézni hogy szenvedek.

Nem tudom mit tegyek, mert vagy apunak okozok csalódást, vagy páromnak. Szerintetek?!